Seite - 130 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

lakosai megszaporodtak és számuk most 1.353-ra megy. A Medves hegy tôvében emelkedik egy bazalt szikla, melynek kopár ormán 622 méternyi magas bérczen túnnek fol Somosk'ó-vár romjai. A várhegy éjszakkelet felól meredek, és az alatta elárkosodott vólgyre mélyed ; csak del felól olyan menedékes, hogy a várhoz fóljárásúl szolgálhatott. A várnak kerekalakú három bástyája látszik, melyekból a felsó vár erós falai ágaztak ki. A felsó várban voltak a palota és a fóld alatti boltozott kamrák. A várat ostrom idején sziklába vájt cisternák látták el vízzel. Elsó birtokosai, a Zachok, után a Kácsith nemzetségbeli Széchenyi család bírta, erról a Losonczy, majd a guthi Országh családra szállt. 1576-ben bevette a tórók. Füleken alúl nagy kórnyéken kószéntelepek terjednek ; de egyszersmind a régi várak romjai is egymást érik. A Sátoros és Karancs hegycsoportok kózótt tóbb bazalt csúcs emelkedik ; legmeredekebb és legmagasabb ezek kózótt a Salgó, melynek tetején Salgó várának régi falai omladoznak. E vár és tartozékai már a XIV. században a Kácsith nemból eredt Salgai családé volt. Ennek kimúltával tóbb kézen ment keresztúl. A XVI. század- ban, a tórók világ korában Derencsényi Farkas bírta. 1554-ben elfoglalták a tórókók, kik 1593-ig bírták, mikor a tóbbi várral együtt ismét magyar kézbe kerúlt. A kóvetkezó század eseményei kózt osztozott társának, Somoskó várának, sorsában. Elpusztúlt. Legkózelebb esik Salgóhoz a Zagyvai vagy Zagyvafói vár, mely Zagyva nevú helység határában a Zagyva folyó forrása fólótt a Medves fónsík egyik alacsonyabb peremén állott, és tudhatólag csak a huszita garáz- dálkodás korában szerepelt. 1483-ban már, mint oklevélileg meg van írva, el volt pusztúlva. Odább nyugatra egy keskeny vólgyben van Baglyasalja falu, mely a szomszéd Szurdokalja, Sóslápa és Kóvár falukkal tesz egy 1.731 lakosú kózséget. A most említett Küvárról hallgat a krónika; Baglyas váráról, mely egy kerek kószálon mutogatja még faltórmelékeit, szintén csak annyit tudunk, hogy volt, és valószinuleg Salgónak nyugati órszem- tanyájaúl szolgált. XIII. századbeli urai, aKácsith nemzetségbeli Illésnek Péter nevú fiától származott unokái Csák Máté pártján lévén, és annak váraikat: Hollókót, Baglyast és Ztrahorát átadván, hûtlenségbe estek ; I. Károly király elvette e váraikat, s vérrokonuknak, Tamás vajdának adományozta. A vidék kószénbánya-telepei kózúl legnevezetesebb S algo-Tarjan, melynek kincsei félszázaddal ez elótt még ismeretlenek voltak. Hegyeit, bérczeit ós erdók borították. Fa fára dólt és egymáson rohadt. Fejszét nem