Seite - 138 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

két magas ormozatával, az Or/avd\a\ (1.841 meter) és a Kird/yhegygycX (1.943 meter), emitt Zólyom határán a Fabova (1.441 meter) és a megye nyugati részét ellepó Vcpor (1.344 méter) hegyormai emelkednek. A Fabova éjszakkeleti oldalához a szakadékos sziklafalakkal párkányzott murányi mészkó fensík csatlakozik, a honnan kele.tre a Gömör-Szepesi Erczhegység hulláni- zatos, szélesen elágazó kristályos palákból álló hegytömegei húzódnak s több hegycsoportra, ú. m. a ratkói, róczei, dobsinai és rozsnyói hegységekre oszlanak, míg dél felé merészebb lejtósódéssel a Rima és a Sajó völgyeiben véget érnek. Legfóbb emelkedéseik a tiszolczi Tersztye (1.117 méter), a Sztolcsina (t.480 méter), a nagyróczei Kakas (1.411 méter), a Tresznyik (1.398 méter), a megye éjszakkeleti határán az Ökörhegy vagy Pozsálló (1.290 méter) és a Pipityke (1.226 méter). A megye keleti részét az abaúj- tornai mészkó-hegységhez tartozó s barlangjaikról híres sziliczei és pelsúczi fensíkok foglalják el. A tulajdonképeni hegves vidék dél felé Pelsúcz, Ratkó és Rimabrézó vonaláig terjed. Itt az éjszaknyugatról délkeletre egykozúen vonúló hegy- sorok között terjedelmesebb síkságok nincsenek, csak kisebb-nagyobb széles- ségú szép völgyek, mint a Rozsnyó alatt elterúló gyönyöru lapály, a Sajó felsö völgye, továbbá a csetneki és murányi vOlgytágúlatok. Az említett vonaltól délre a völgyek mindinkább szélesednek, kivált a Rima mentén Ráhónál, a Balog mentén Balogvárnál, a Túrocz mentén Üjvásárnál és a Sajó mentén Csoltónál. Alább e négy folyó közeit igen szelíd, széles hátú dombsorok foglalják el, mellékeiken pedig egész nagy lapályokká tágúlnak a völgyek úgy, hogy a hol egymással egyesúlnek, egész kis alföld támad belölük, mely termékenységre nézve legáldottabb része az egész Gömörnek. De e lapálytól délre ismét magasabb dombok vannak, melyek a megye dél- nyugati szegletében Ajnácskó köröl a Medves bazalt fensíkjára emelkednek. A hegyek földtani szempontból igen változatosak. A nagyrészt fenyves- borította Alacsony-Tátra kristályos palából, akincsckben gazdagErczhegység a kristályos palán kivúl gnájsz- és gránitból áll, a murányi felföld, valamint a megye keleti részének karsztjellegú fensíkjai triaszkorú mészképzódmények, míg déli részében az „Apoka" homokkó alkotta vidék terúl el és ezen a szétszórt ajnácskói vulkáni hegyeket trachit és bazalt alkotja. Vízrajzi tekintetben a megye fórészben a Tisza folyamvidékéhez számí- tandó, csak a nyugat felé futó Garam, s a megye nyugati részének egy keskeny szalagja tartozik a Dunához. Minthogy a megye délkelet felé lejtó-