Seite - 143 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

Kereskedelme, minthogy a megyének nagyobb kercskedelnii fôhelye nines, nem is vehetett nagyobb lendûletet. Hajdan négy nevezetesebb keres- kedelmi útja volt Gömörnek : a pesti, kassai, iglói és a miskolczi országútak. Ma ezeket a vasúthálózat helyettesiti. Föbb kereskedelmi czikkei nem a terményárúk, hanem a bánya- és kohótermékek, a faárúk- s a kóedény-félék. Az ôstermelés mellett legfontosabb a bányamívelés. A bányászat a kobalton, nikelen, réz- és ezûstérczen kivûl fôleg a vasérczre terjed ki. Vasércztermelésének évi átlaga megközeliti a másfélmillió métermázsát. Vasiparral az Árpádok korában leginkább német és tót telepítvények foglal- koztak. E század elején a vasat még az úgy nevezett tót kemenczékben olvasztották s fínomították ; ma mar a virágzó társúlatok és a magántulaj- donosok olyan múhelyeket tartanak fönn, melyek a külföld e nemú gyáraival is kiállják a versenyt. Gömör hegyeinek ércztelepei kiapadhatatlanok, s a vasipart tizszeres fejlódésében is hosszú idókre biztositják. A kohótelepek, vasgyárak egymást érik a Sajó- és a Rima-völgyön. Vannak a megyében más fontos iparvállalatok is : fúrésztelepck, papirgyárak, üveghuták, réz-, bór-, kóedény-gyárak, múmalmok. A kisipar alig emelkedik túl a helyi szükséglet kielégítésén. Egyedúl a házilag üzótt agyag és fa edényipar virágzik; ezeknek az árúknak a külföldön is nagy keletük van. A megyének a hetvenes évekig nem volt vasútja; ma egy fó- és több szárnyvonal szállítja a tómérdek vasat, faárút. A fóvonal Fülek felól, Feled,