Seite - 165 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

Bânyâszata és vasipara mindig fonlos volt. A letünt harczias szâzadokban mindegyik hadviselö fél menedéklevéllel lâtta cl, viszontagsâgos tôrténetének mégis sok szomorû lapja van. Sarczoltâk, kiraboltâk a hatalmaskodö fôurak ; majd a török 1544-ben éjnek idején fölgyüjtotta s laköi egy részét rabszijra fûzte. Gyâripara a Thökölyek és Râkôcziak korâban virâgzott legjobban, a mikor itt fegyvergyâr is volt. Nagy tuzvész pusztitotta 1855-ben. Otôdfélezer lakosänak több mint a feie német. Szôjârâsuk a szepesi németekétôl nem sokban kiilönbözik. Bânyâszata e szâzad elején induit nagyobb virâgzâsnak, Dobsina. mikor kobalt- és nikel-bânyâszata oly nagy volt, hogy a vilâg minden e nemû bânyavâllalatât felûlmûlta; ma azonban az ércz megfogyâsa kôvetkeztében mind inkâbb hanyatlik. Innen van az, hogy lakosai kôzûl sokan kivândorolnak. A vâros fôterén van a diszes vâroshâza, mely Dobsina fô bûszkesége; ugyanitt van az evangelikus temploma és a népiskola. Van takarékpénztàra, több târsas egyesulete, alsöfokü kereskedelmi, polgâri, iparostanûlô- és bânyâsz- iskolâja. Gabonapiacza, de kivâlt fakereskedése igen élénk. A vâros maga igen gazdag, van szâmos bânyâja, gyâra, nagy kiterjedésû erdôsége, de a lakosok folyton szegényednek. Van itt vasérczbânyâja a magyar âllamnak, Koburg herczegnek, a „Concordia" bânyatârsûlatnak. Az összes vaspât- és