Seite - 174 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

174 Tôbb tôt kôzség lakosai a magyar nyelvet is folyékonyan beszélik ; az értel- miség azonban, úgy szintén az iparos osztály mindenütt magyar, vagy jôl tud magyarúl is. Vallásra nézve a protestánsok vannak tôbbségben, s ezck részint fôldmiveléssel, részint fuvarozással, vagy a külónféle gyárakban valô munkával foglalkoznak. Nehány kôzség népe a mellett házi ipart, neveze- tesen fazekasságot, cserépzsindelykészítést folytat. Murányhuta lakosai mint ablakosok bejárják az ország minden részét. Házi faiparral sem itt, sem a fában gazdagabb Garam vôlgyén nem foglalkoznak. A Garam-vôlgy lakosai általában tótok, de két nyelvjárást lehet kôztûk megkûlônbôztetni : a felsô garami tiszta tôtot és az alsô garamit, mely a lengyelhez hasonlít. Még a múlt században ezek is protestánsok voltak, de ma római katholikusok, három helységben pedig gôrôg katholikusok, kik csak úgy voltak hajlandôk elhagyni Luther tanait, ha feleséges papot kapnak. A Garam melléki tótság igazi szláv typus, kôzepes termettel, erôs test- aikattal, de nem valami tetszetôs kiilsôvel. E népnek sajnálatos hibája a pálinkaivás; de kedélyvilágát kedvezôen jellemzi az, hogy szereti a dalt, zenét és tánczot. Kivétel nélkül fa házakban laknak, melyek olyan apró ablakúak, hogy azokon alig hat be egy-egy napsugár. Az udvarba disztelen, széles kapun lehet bejutni. A fôldmivelés mellett a vas- és faiparczikkek szállítása és a szénégetés fô keresetük. A mezei gazdálkodásnak egyik legfontosabb ága az állattenyésztés, de ebben is csak a házi szükségletre szoritkoznak. Az egész vôlgyôn egymást érik Koburg herczeg gyártelepei. A Nándor- huta évenként 45 ezer métermázsa vasat termel. Van benne Martin-féle kemencze, 450 lôerejû hengermû, nyers vasôntô, forrasztô és pléhhenger- gyár. Svábolkán, Pohorellán és Závadkán pléhhengermúvek vannak, ezek évenként 24 ezer métermázsa finomított pléhet képesek elóállítani, míg az Agosthuta 12 ezer métermázsa hengerelt vasat szolgáltat. Azonkivúl van itt a Koburg-uradalomnak egy túzálló téglagyára s tôbb gôzfûrésze. A gyári munkások a garamvôlgyi lakosoktól nagyon kiilônbôznek, mert idegen jôvevények, kik a vasgyárak berendezésekor kôltôzkôdtek ide. Általában jó anyagi kôrulmények kôzôtt élnek. Van a Koburg-uradalom támogatásával fôntartott fogyasztási szôvetkezetûk és társládájuk. E vidékek kôzségeit a Murâny-vôlgyôn fôlfelé, a Garam-vôlgyôn pedig lefelé haladva fogjuk áttekinteni. A Sajó vôlgyébôl Pelsûcznél ágazik ki egy szárnyvasút, melyen tôbb apró helység mellett elhaladva Jolsva rendezett tanácsú várost érjük.