Seite - 176 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

176 a szép gyümölcsösökkel szegélyzett Nagy-Rocze rendezett tanácsú várost, mely igen kies fekvésú helység, erdóktól és gyümölcsösöktöl kórúlvéve. Épúletei kozúl érdenics megemlítenünk a csinos városházát, a nagy vendégló épúletét s a klimatikus fürdót. Van a városnak állami kereskedelmi és polgáriskolája, két vaskohója; azonkivúl több fúrészgyáram van itt. Lakói földmivelök és iparúzók, de iparuk leginkább csak a ruházati czikkekre és bútorok készítésére terjeszkedik ki. Sokan élelmi czikkek szállításával üzérkednek. „Innen éjszaknyugati irányban, a zdihavai sziklás szúk völgyet jobbról hagyva, a Murány-vólgy végsó pontjára, Mvrány helységbe érünk, mely 800—900 méter magas, erdös hegyektöl környezett völgykatlanban fekszik. E falusias kózségnek legnevezetesebb épúlete a gót stilú római katholikus templom, melyet nehány évvel ezelótt én építtettem s melyet Gömörmegye legszebb templomai egyikének tartanak. Ezenkivúl legcsinosabb épúletek itt az én kis kastélyom és az uradalomhoz tartozó több tiszti lak és gazdasági épúlet. A helység lakosai fuvarosok, gyári munkások, kik gózfúrészeimben, küedény- és örlögyäramban találnak foglalkozást. A helység fölött két völgy kozé ékelt meredek sziklagerinczen épúlt a torténelmi nevezetességú Murány vara, mely csupán éjszakról közelithetö meg, míg dél és nyugat felül járhatatlan sziklafalak ereszkednek alá. „A várat állitólag a XIII. században építették az Ilsvayak. A huszitáktól Zápolya foglalta vissza, ki Tornallyaynak adományozá. Ennek árváitól Bazsó Mátyás, a híres kalandor, elragadván azt, innen indúlt rabió kalandjaira, mígnem Salm gróf I. Ferdinánd parancsára ostrom alá vette, Bazsót elfogta s a vár udvarán tisztjeivel együtt lefejeztette. 1609-ben gróf Széchy Gyórgy birtokába kerúlt, a ki díszesen kiépítette, s udvarán egy kilenczven méternyi mélységú kútat ásatott. Az ó halála után leánya, Mária, föladta a várat gróf Wesselényi Ferencz füleki várparancsnoknak, a késóbbi nádornak, ki azt a hozzá tartozó birtokokkal együtt királyi adományúl kapta. Ezután is több ostromot állott ki. 1704-ben Rákóczi Ferencz vette be, és fóvezérének, gróf Bercsényi Miklósnak adományozá, a kinek várórsége 1711 januárban hosszú védelem után föladta a császári seregnek. Végre III. Károly király 1720-ban Koháry Istvánnak ajándékozta. A Koháry család utolsó sarjának, a herczegi rangra emelt Ferencznek, leányát 1816-ban Koburg Ferdinánd tábornagy feleségúl vevén, e réven a vár 1826-ban e család birtokába kerúlt. Ma romban hever.