Seite - 181 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

181 „Nyugat felé a Krivula-vôlgy nyílásánál Helpa kôzséget találjuk. Ez a helység az alsó Garam-vólgy kézmúiparának fô helye. Lakóit, kiknek száma nieghaladja a kétezret, tisztaság és rendszeretet jellemzi. Odább Závadka szegényes kis falu mellett el h alad va egy uradalmi vasgyár-telepet, majd a gômôri Garam-vôlgynek legnépesebb kôzségét, Polonkát érjük. Magaslaton épûlt kôzség ez, melyet a Zsdjarszko patak két részre oszt. Tôbb kôzépûlete némileg városias külsót ad neki. Nevezetes itt a Koháry herczeg alapitotta szegények háza, melyben a helység szegényei ôreg napjaikban gondozásban részesûlnek. Van itt tôbb gôzfûrész, kéregtôrô, továbbá erdógondnokság és erdómesteri hivatal. Innen negyedórányi távolságban Gômôr éjszak-nyugati határszélére érkezünk. " A palóczok. A palóczság azon a nagy terúleten lakik, mely Borsod, Heves, Gômôr, Hont, Bars és Nógrád megyék ôsszeszôgellô részeit magában foglalva, a Mátra éjszaki lejtôitôl kôrûlbelûl a Rima és Sajó vôlgyéig s a Bikk hegy- ségtôl nyugatra az Ipoly folyó lapályáig terjed. Egymáshoz kôzel fekvó, kisebb-nagyobb falvakban él itt a magyarságnak e néprajzilag fôlôtte érdekes tôredéke. Eredetôkre, ôsi nyelvôkre s bekôltôzkôdésûk idejére nézve a tórténetirók véleménye elágazó. Legtôbben kun eredetúeknek tartják óket, kik hajdan az orosz nép szomszédságában élve, telepúlési helyük után a szlávoktól — „síkon, mezón lakó" értelemben — „/w/¿>7w"-oknak neveztettek, a melyból a késóbbi palócz elnevezés keletkezett. Ma már nem mindnyájan viselik ezt a nevet. A Gômôrben lakókat részben „¿ar¿¿"-knak, a Bikk hegység dél- keleti nyúlványainál letelepúlt rajt pedig „w/«/y¿u-nak szokás nevezni. Nyelvôk sokban eltéró az irodalmi magyar nyelvtól és sajátságos beszédmódjukkal egy egész killôn nyelvjárási terúletet alkotnak. Lágyság s a hanghordozásnak bizonyos énekló módja jellemzi beszédjôket. Nyelv- járásuknak jellemzóbb sajátságai a magyarban kivételes kettós hangzók (diphtongusok) gyakori használata (1*0, h^ ó, "ólom, gyür¿ó, ver«o, kërëpebo), az d1 é magánhangzók tompított nyújtása (âpâm, bâtyâm, cselèd, fêlênk), a kôzép ë rendes használata (lemCnëk, szGmëm, gyerëk), némely mással- hangzók lágyítása (gyi'Hj, gyiszn«ó, Katyi, Pëtyi, hëtyi, ütyi, jârnyi, fVoznyi), az ly hangnak tiszta kiejlése (illyen, ollyan, kelylyêk, telyik, melyik), egves