Seite - 182 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

182 szóhangok kihagyása (mâ'(r), maj'(d), v»ót, h^St, mié', kié', tanú't, kapâ't), némely mássalhangzók súrú hasonítása (tënnap, mC-mmeg, mêffogta, mC-llopta, úllesz [úgy lesz], ossó, kossó, fassang) s a -val, -vel ragnak változatlan, hasonúlás nélküli járúlása a szóvégi mássalhangzókhoz (kêsvel, ablakval, apâmval, mënycmvel). Altalában kôzepes termetú, vállas, izmos, edzett, munkabíró nép a palócz. Akadni ugyan kôzôttûk helylyel-kôzzel magas, szálas nóvésúekre is tômegesebben, fóleg Hevesmegye felsó részén, meg a borsodi matyók kôzt, de viszont vannak helységek, a hol határozottan a zômôk, alacsony termet az uralkodó. A nók telt alakúak; a férfiak egyenes, katonás testtartásúak, a mihez némi hetykeség is vegyúl. Hizásra nem igen hajlandók, legfôlebb az óregje, annak is inkább az asszonynépe. Egészséges színú, napbarnított arczuk inkább kerekded, mint hosszúkás, nyílt homlokkal, beszédes kék vagy barna szemekkel (a fekete ritka), szabályos metszésú orral és szájjal s eléggé értelmes arczkifejezéssel. A nók csinosak, megnyerók, de általában szépeknek nem mondhatók. Hajuk jobbára barna vagy fekete. A szóke haj csak a gyermekeknél gyakoribb, azonban a zsírral, hájjal való kenegetéstól idóvel az is megbarnúl, s részben talán ez az oka, hogy szóke alig akad a felnóttek kôzôtt. Az asszonyok hajukat kontyra kôtik, az eladó leányok ellenben egy ágba fonva s hátúl leeresztve viselik. Hajdan a férfiak i s kôzépen ketté választott, vállig éró fürtóket nóvesztettek, melyeket némely helyen fésúvel erósítettek meg s a füleik táján három ágú „kákó"-ba fonva csüngettek alá. Ma már a rôvidre nyírt s oldalt elválasztott hajviselet a divatos. A férfiak bajúszt nóvesztenek, szakállukat azonban borotválják; sót régente borotválás helyett szálanként, tôvestôl tépdesték ki. Legalább a barkóknál némely helyütt még e század elején is így volt szokásban. Ruházatuk tiszta, csinos és izléses. A férfiak egyszerúen, a nók azonban czifrán, fényúzóen szeretnek ôltôzkôdni s annyira tarkán, hogy ruhájukon a rikító színnek csaknem minden fajtája fóllelhetó. A férfiak jobbára fehéren hímzett, bó újjú „kézfós" vagy „kézkótós" inget viselnek. A hímzés rajza és színe régebben családi megkülonbóztetó jel volt. Hajdan a rôvid derekú ing volt a divatos, mely a testtôrzset kôrôskôrûl egy tenyérnyi szélességben fodetlenúl hagyta. A matyó legények ünnepkor inkább a tarkán és gazdagon hímzett lobogós újjú gyolcs inget viselik. Gatyájuk rôvid szárú, bó, ránczos; némelyiké 10—12 róf vászonból készúl. Az ing fólótt fényes pitykékkel kirakott sótétkék vagy fekete mellényt viselnek. Ünnepen sok helyt divatos