Seite - 184 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

184 a hasonló színú, sujtásos magyar nadrág is, melyhez testhez álló róvid kabátot, vagy fekete bárányprémmel, avagy prémutánzattal kórúl szegett zsinóros Bnem-tel-kia-t óltenek. Télen czifra szúrt, a módosabb gazdák kódmónt vagy bekecset vcsznek magukra. Az óregek pedig hosszú furtos, fóldig éró bundával s néhol „bórnadrág"-gal és újjatlan báránybór nmellyedzóu-vel is védekeznck a hideg ellcn. A fckcte nyakkcndó elniaradhatatlan, mely ünnepen selyemból való s olykor arany rojttal díszítctt. Regente csak a puszta nyakukra kótótték, mert ingók gallértalan volt. Lábukra ünnepen és télen hosszú szárú csizmát húznak, melyre a legények néhol sarkantyút veretnek, ez azonban kezdi divatját múlni. A boeskort legfolebb aratáskor, a szegénycbbek ószszel is viselik. Fejüket jobbára keskeny karimájú, pórge kalap fódi, télen pedig fekete báránybór sapka. Nagy hóségben a széles karimájú szalmakalap is járja. A legény ünnepi kalapját darutollal, bokrétával, pántlikával dísziti, sót a matyó legénynek hétkóznapi kalapjánál is egy esomó sótétzóld „kakas- tolyu" (toll) leng. A nók csipkés, fodros, róvid újjú patyolat ingvállat viselnek; derekukat selyem vagy bársony pruszlikba szorítják s a fólé nagy, virágos, rojtos „nyakba-való-kendót" kótnek. A szoknyájuk bó, bokorugró; csak a matyó asszony szabja bokáig érónek. Egyszerre ótót-hatot is magukra óltenek s némelyiknek egész szoknya-tómeg reng a csipójén, valamennyi mind beszegve, a hány, annyiféle színú szalaggal. Legszebb természetesen a leg- felsó, mely tarka, virágos kartonból, ünnepen kasmirból, selyemból vagy atlaszból való három-négyféle színnel beszegve és színes — olykor arany, ezüst — zsinórral kórúl hímezve. Hétkóznap sima, fehér vászon „gangát", ünnepen bóre szabott sótétkék gyolcs „keczelé"-t kótnek maguk elé kótény gyanánt. Lábukat magas sarkú, nyalka csizma fódi. A felsó hevesmegyei leányok a sarok belsó oldalára még esórgót is veretnek. Régente a piros kordován csizma volt divatos; ma már ezt csak hírból ismerik. A leányok hajadon fóvel járnak, az asszonyok fejét ellenben mindig tarka virágos kendó fódi, melyet otthon dologban hátúl a konty tóvén, máskor meg elól az áll alatt kótnek meg. (A matyó asszony elóbb egy rongyokból csirízzel vagy tésztapéppel kúpidomúlag ósszeraggatott tokkal borítja le a kontyát s arra kóti a rojtos fejrevaló kendót). Ünnepen a leányok egy ágban alácsüngó hajukba pántlikát fonnak s a „fonesik" végére, tóvére szalagcsokrot kótnek; a menyecskék pedig szalagokkal díszített arany vagy