Seite - 190 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

190 lakziban csak maga a „lefele hetfele." Az eteleket a vöfelyek hordjäk föl verses köszöntök kisereteben. Vaesora utan a „menyasszony-tänczot" ropjäk, majd ezt a menyasszonyi ajändekok szetosztäsa s nehol a „menyasszotiy- fektetes" követi. A näsznep egesz ejen at vigad. Masnap reggel a meny- asszonyt „fölkontyozva" a templomba „avatästt-ra vezetik es csak ezutän kezdödik a lakodalom java resze, az „öreg heresz." Minden asszony visz az üj menyecske reszere kaläesot, pecsenyet böven, egesz tetezett kosarakkal. Delben üjböl asztalhoz ülnek s mulatnak kesö alkonyatig. A hajdani palöcz lakzik sokszor egy hetig is eltartottak. Ma mär azonban a szökösebb körfil- menyek es a bor drägasäga veget vetettek e hosszü dinom-dänomnak. Az üj szülött erkezeset jämbor elökeszületek közt szokta värni a palöcz menyecske. Meggyönik, megäldozik, „gombos nyoszolyäjät" körülkerili a T)sätor-lepedöu-vel, annak egyik csücskebe egy gerezd foghagymät, egy kis kenyerhejat, meg egy esipetnyi söt kötöz, hogy gyermeket a „bübäjosok-1 szemmel meg ne verjek, vagy a „rosszak" ejnek idejen mässal ki ne csereljek. Ugyane czelböl az üj szülöttet elöször ti'sztes-fü (staehys) vizeben fürösztik meg s addig is, mig megkeresztelnek, „olvasöt" tesznek a pölya kötözöjebe. A keresztelöt delelött tartjäk es esupan nök vesznek reszt benne, egy kis tesztät, kaläesot, pälinkät fogyasztvän el az üj szülött tiszteletere. A gyermekägyban fekvöt ket heten ät komaasszonya lätja el etellel, itallal, rokonai, ismerösei pedig sorra lätogatjäk, igy köszönven be hozzäja: „Adjon Isten er^ct, egesseget, B^Sdogasszony ägyäb;io b^ödog kimenete't!" A „sätor-fekves" ideje rendesen härom hetig tart. Addig a palöcz asszony, ha birja sem hagyja el häza täjekät s legelsö ütja is a templomba vezet, hogy ott Istennek hälät adjon. Halottaik eltakaritäsa sok hagyomänyos szokässal van egybekötve. Palöcz hit szerint minden ember halälät egy lcfütö csillag jelzi az egen. Hogy a haldoklö lelke könnyebben „szabadüljon", ablakot nyitnak neki. A halottat megmossäk, ünneplö ruhäba öltöztetik, a ferfit „näszinge"-be, az asszonyt menyasszonyi feher ruhäjäba, läbära esizmät hüznak, a patköt azonban elöbb lefejtik röla, nehogy kopogni taläljon, ha temetese ejjelen haza megy a „szälläst megköszönni." Söt az asszonyok „kontyvas"-ät is egy darabka fäval yagy egy lüdtoll vastagabb vegevel helyettesitik, mert a halottnak nehez a vasat hordani. A ravatalt a Bhäzu-nak ütezära tekintö ket ablaka között ällitjäk föl, hogy a halott a mestergerenda alatt, annak hosszäban feküdjek. A ravatal köre estenkent virasztö asszonyok gyülekeznek, a kik csaknem