Seite - 202 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

202 legnevezetesebb a kószáli sas, mely néha ritka nagyságú; elófordúl itt az óriás bagoly, mcg az apróbb ragadozó madaraknak minden faja. Kóltés után csapatokban tanyázik a császármadár a mogyorós berkekben. Tavaszszal és ósz'szel van crdei szalonka; nyúl és fogoly nagyobb mennyiségbcn a vól- gyekben található. Az énekló madaraknak minden faja vígan fütyórész kikeletkor, csak úgy visszhangzik tólük az erdó. A Mátra lakossága legnagyobbrészt liszta magyar. Legrégibb lakosok itt a palóczok. Vannak itt-ott németek és tótok is; emezek újabbkori telepít- vényesek s a hasznosi úgy nevezett Fels'ó-hutában az Agasvártól a Galya tetóig húzódó hegygerinczen három kisebb faluban laknak. Mindôssze oly kevés az idegen ajkú, hogy Hevest az ország egyik legmagyarabb megyé- jének mondhatjuk. A mátrai nép elég szép. Ugy a férfi, mint a nó egyenes tartású, piros-pozsgás, kissé zómók. Általában római katholikus; a zsidóságot kivéve, más vallásúak csak a nagyobb kózségekben találhatók. Egertól Gyóngyósig és Bátonyig háromféle népviselet jelentkezik, kiilô- nôsen a nóknél. Egerben és Eger kôrnyékén a szoknya hosszabb, néhol sarkig érô és tóbbnyire fúzó czipóket hordanak. Majdnem ilyen viselet van Gyóngyósón is kûlônôsen a kapások kôzôtt. De már Oroszitól elkezdódik a magas sarkú, hosszú szárú, csikorgós csizmák viselése, s a bokorugró szoknyák világa, mely rubázatban az erdôkôn kônnyebb keresztúl hatolni és a mezei munkában is akadálytalanabb a mozgás. Bátonytól kezdve pedig, a hol az igazi palócz országba lépünk, egyszerúbb a viselet, s míg a nem palócz kózségekben a piros csizmák divatja végkép letúnt, itt még ünnep- napokon abban ékeskednek a leányok és menyecskék. S míg a fónt említett asszony népség temérdek alsót szed magára, addig a palócz nók kisebb széles- séggel is beérik. A leányok hajukat mind leeresztve hordják, ünnepen díszesnél díszesebb szalagokba fonva. A fiatal asszonyok fó ékessége pedig a bodros fejkótó, melyet széles aranyos csipkéból és piros selyem szalagból készítenek nagy ügyességgel, s úgy kôtik egy mesterséges konty tetejére. A ruhák színe nagy ünnepeken a fiatalságnál tóbbnyire fehér, míg más ünnepeken színes; de legkedveltebb a piros szín, azután a zóld, lila és kék, míg a sárga alig fordúl eló. Az idósebb asszonyok rendesen fekete vagy sótétkék ruhákat viselnek, melyek zóld, vórós, fehér apró babokkal vannak tarkázva. A férfiak viselete egyezóbb az egész Mátrában, mint a nóké. Az óltózet részei : fekete vagy sótétkék posztóból készúlt magyar nadrág, kurta zeke és egy sor súrú gombú mellény; természetesen kevesen vannak olyanok, kiknek ezüst gombra