Seite - 226 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

á2é nyíló vólgyben egy Királykút nevú forrásrói a néphagyomány azt tartja, hogy Mátyás király vadászatai kózben ott szokta pihenójét tartani. Odább a keskeny sziklahasadékon át szirtról-szirtre esó és habbá foszló Szinva patak csak egy szekérútnak juttat maga mellett helyet. Itt haladva alig veszszük észre az út alatt meghúzódó gyárat, a hol hajlított fából székeket, egyéb bútorokat és hintó-alkatrészeket készítenek. A gyár tulajdonosa nagy ügyességgel használja fól a Szinva vizét hajtóerónek. Innét a hegy oldalán vonúl tovább az út. Fólóttünk magas hegy, alattunk a mélységben Ahó- Hámor kózség. A másik oldalon a Szinva patak szép vízesése, a Baross- alagúton túl pedig a hámori tó, a Taj, ragadja meg figyelmünket. A partját szegélyezó magas és meredek hegyet erdóség borítja. A nagy kiterjedésú s magas fekvésú tó vizében pisztráng tenyészik. Kózel a tóhoz és faluhoz fekszik Lilla-Füred nyaralótelep szebbnél-szebb villákkal, parkokkal s nagy vendéglóvel. A Bükkben odább délnyugat felé Gyertyánvólgy nevú telepct, szom- szédságában Répás-Huta, dél felé pedig Ó- és Új-Huta kózségeket érjük. Az itteni tót eredetú lakosság az ezredévi ünneplés alkalmával papjának indítványára családi nevét egytól-egyig megmagyarositotta. Uj-Huta a megye legmagasabban (582 méter) fekvó kózsége, melynek határában a szóló és kukoricza már nem érik meg. A hámori tó mellett nyugat felé Fels'ó-Hámor nevú tót lakosságú kis kózségbe visz az út. Ennek kózelében, a Szentlélek nevú 767 méter magas hegyen a pálos-rend kolostorának romjai láthatók. E helyról elragadó kilátás nyílik a megye tóbb szép pontjára, továbbá a Kárpátokra s a nagy alfóldi síkságra. Ezért a rom kórnyéke igen kedvelt kirándúló hely. Miskolcztól éjszaknyugati irányban a Sajó mellett jobbról Besseny'ó és Szirma-Besseny'ó kózségeket találjuk. Majd Sajó-Keresztúr és Sajó-Ecseg kóvetkeznek, szintén a Sajó partján, gazdag határral, s értelmes, vagyonos magyar lakossággal. Ecsegnél a vasút vonala két ágra szakad: egyik a Sajó partján Bánréve felé, másik a Bódva vólgyén Torna felé visz. Az elóbbi vonalon Ecseg után Sajó-Szentpéterzvi áll meg velünk a vonat, mely kózel négyezer lelket számláló csínos mezóváros, járási székhely. Lakossága fóld- mívelést úz, elpusztúlt szólejét újra telepíti, de a fóld alatt, a kózeli kószén- bányában nem órómest vállal munkát. A bánya munkásai tóbbnyire beván- dorolt felvidéki tótok. Sajó-Szentpéteren született (1825) Lévay József, jeles lyrai kóltónk, ki elóbb mint tanár, azután negyedszázadon túl mint fójegyzó