Seite - 267 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

2 Alsó-Meczenzéf szabadalmazott bányaváros, de bányászata nagyon mögötte áll vasiparának, mely külföldre is sok gyártmányt szállít. A régi (XIII. századi) telepitésú lakosság sajátságos nyelvjárást beszél, melyet a született német is nehezen ért meg; szintén sajátságosak hagyományos bányász szokásai, oltôzkôdése és életmódja is. Pár kilométerrel fölebb, éjszakra van innen Fels'ô-MeczenztfJ hasonlag szabadalmas bánya- A kassai városháza és Kassának 1502-bôl való czímere. zsindelyfaragásra és foldmunkára adták magukat. Ma a szógkovácsoláson kivúl foldmiveléssel, különösen pedig takarmánytermesztéssel foglalkoznak a lakosok. Közelebb új lendúletnek induit a város, mióta a hatalmas „Rima- murány-salgótarjáni vasmú-részvénytársaság" a pát-vaskóben rendkivúl gazdag Luczia-telepzt létesítette. Meczenzéftôl nyugatra, a völgy felsô végén, közel a szepesi határhoz a harmadik régi szabadalmas bányaváros, Stósz (régebben Hegyalja) német lakosú nagykôzség van 1 .OOO métert meghaladó s rengeteg fenyùerdôséggel boritott hegyektöl környezve. Az 1881-igSzepes- 34*