Seite - 316 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

316 melynek élén a fóispán és a szepesi várúr állott, a világi és egyházi urak birtokait foglalta magában. Végre a XIII. és XIV. században az úgynevezett „Gründler"-ek Góllniczbánya, mint fóhely kórúl a hét virágzó bányavárost alapították. E városok ónállósága IV. Béla szabadságlevelében gyókerezik, a mely Góllniczbányát tOrvényhatósági joggal ruházta fól. Anjou-házi kirá- lyaink korában Góllniczbánya és vidéke megszerzi a selmeczbányai jogot, melynél fogva ezek teljesen kivétettek a megye hatósága alól. A kózségek belügyeit szabadon választott bírák intézték; a 16 dénárt meghaladó tór- vénykezési ügyekben a gollniczi tanács és választott bíróság ítélt. Góllnicz- és Szomolnokbányának külón kamara-grófjai (comes montanus) is voltak. Mindezen idegen telepek V. Istvántól kapták (1271-ben) az ónállásukat megalapító kiváltságlevelet. A király zászlaja alá 50 lándzsást állítottak, s kótelességük, hogy az ország báróival és csapataival terúletükre érkezó királyt megvendégeljék. Viszont húséges szolgálataik fejében ónálló kóz- igazgatási és tórvénykezési joggal ruháztattak fól. Terúletükón szabadon rendelkeztek; az érczeket szabadon kutathatták és fól is dolgozhatták. Ezen kiváltságlevél értelmében a szászok saját jogkónyvükkel (Zipser Willkür) éltek. A kisebb polgári peres ügyeket a kózség bírája intézte el az esküd- tekkel, a fontosabbakat pedig a szász gróf egyedúl, vagy a Nagy megye várispánjával egyetemben. A tórvénykónyv a magukkal behozott s itt az országos joghoz alkalmazott jogokat, valamint az itt alkotott új tórvényeket tartalmazza, s lényegesen eltér a hazánkbeli más németek tórvényeitól. Az említett jogokat megerósítette Róbert Károly 1312-ben. Ugyanó számos újabb telepet is foglalt a szászok terúletébe, s a míg egy részt csak saját vidékük védelmére kótelezte óket, más részt nóvekedó jóllétük alapján addigi 300 márka adójukat 1.400-ra emelte fól. 1412-ben Zsigmond a 24 szepesi város kózúl tizenhármat, név szerint: Igló, Leibicz, Durand, Ruszkin, Béla, Ménhárd, Szepes-Szombat, Sztrázsa, Matheócz, Felka, Poprád, Olaszi és Szepes-Váralja kózségeket, valamint a kincstári Lubló, Gnézda és Podolin városokat Ulászló lengyel királynak adta zálogba 37.000 cseh széles garasért, vagyis kórúlbelúl lOO.OOO pengó forintért. A 362 éves lengyel uralom alatt a Lubló-várban székelu lengyel királyi helytartó (starosta), egy kapitány, egy alkapitány és a várórség kezében volt a katonai, politikai és tórvénykezési hatalom. Magának a helytartónak alárendelt egyéb hatóságok voltak: a 13 város évenként újra választott grófja,