Seite - 318 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

318 De nemcsak az adözäs, hanem a katonaâllitâs és hadi adök tekintetében is szerfölött nagy terheket kellett a vârosoknak viselniök kivâlt hâboru idején, és pedig ûgy a lengyel, mint a magyar kirâly érdekében. Legtôbbet szenvedtek a vârosok Thököly és II. Râkôczi Ferencz hadjâratai alatt, meg a XII. Kâroly svéd kirâly és II. Àgost szâsz välasztöfejedelem s lengyel kirâly között folyt hâboruban, a mikor a XIII vâros csak készpénzben 181.000 forintot fizetett az élelemmel is ellâtott lengyel katonasâgnak. Szâmos zaklatâstôl a magyar koronâhoz tartozâsukra valö hivatkozâs âltal menekûltek meg, a mint âltalâban sajâtos intézményeik a sulyos kettôs uralom alatt is tovâbb fejlôdhettek. Nevezetesen a polgârsàg ezutân is külön rend maradt, a melybe eskü mellett csak oly erkölcsileg kifogâstalan embe- reket vettek föl, a kiknek hâzuk volt, vagy a kik valamely czéh kôtelékébe tartoztak. Csak a polgàrnak volt joga birtokot szerezni és ipart ûzni. Viszont a köfallal, vagy csak faczölöpökkel és ârkokkal keritett vârosok védelme is a polgârsâg kôtelességei kôzé tartozott. Mâria Terézia 1772-ben Lengyelorszâg elsô fôlosztâsakor a 16 vârost visszacsatolta Magyarorszâghoz. A vârosok azonban nem a vârmegyébe kebeleztettek be, hanem „XVI szepesi vârosok kerulete" néven önällö tôrvényhatôsâggâ lettek. E kivâltsâgos terûletekétôl sok tekintetben eliitô fejlôdése volt a szoros értelemben vett vârmegyt*nek. Ez különösen sokat szenvedett a huszitâk pusztitâsaitôl. Ugyanezen idôtâjban, 1465-ben, Mâtyâs kirâly Zâpolya Imré- nek adta a szepesi örökös fôispâni méltôsâgot, a szepesi vârat, uradalmat, s ehhez a hajdani XXIV szepesi vâros közül az el nem zâlogositott 11 köz- séget. Ez idötöl fogva ezen egykor önällö vârosok egymâsutân egyes nemes csalâdok hatalmâba kerultek; kirâlyi adomânyûl Rozgonyi Istvân, majd a Thurzö csalàd tagjai birtâk, mignem 1638-ban Csâky Istvân târnok kapta valamennyit a szepesi örökös fôispânsàggal együtt. Elkeseredett és évekig tartö véres harczok szinhelyévé lett a Szepesség I. Ferdinând és Zâpolya Jânos ellenkirâlyok idejében, a mikor a megye nemcsak a két hadviselô fél pusztitâsainak és fosztogatâsainak volt kitéve, hanem a vârosok maguk is különbözö pârtâllâsuk szerint kemény küzdelmet folytattak egymâs eilen, a mire szomorû példa a Ferdinândhoz szitö Löcse és a Zâpolya-pârti Késmârk hosszas hâborûskodâsa. A két vâros között az ârùlerakâsi szabadalom miatt màr régebben keletkezett surlôdâsokat nyilt hâborûskodâsok vâltottâk föl. Az ezek âltal okozott csapâst csak sulyos-