Seite - 336 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

336 mazza ügy szerkezetében, mint faragvânyaiban, s ôsrégi harangjairöl is nevezetes. Legnagyobb az eperjesi templom, mely, valamint az uj toronynyal ékeskedô kis-szebeni, szintén szâmos érdekes és becses részletet mutathat föl. A bârtfai vâroshâz, mint a csûcsives és renaissance közötti âtmeneti stilben készult profân épiilet, szinte pâratlan az orszâgban, s belsejében egész mtizeumât tartalmazza a nevezetes régiségeknek. A magânépûletekben leg- nagyobb diszt Eperjes fôûtczâja fejtett ki, a melyen különösen a hâzak oromzataiban a német stiltôl sok tekintetben eltérô, lengyel motivumokkal vegyûlô sajâtsàgos felsô-magyarorszâgi renaissance-épitészet legjelesebb emlékeit lâtjuk ôsszehalmozva. Abban a korban, a melybôl ezek az épuletek valök, a hasonlö szervezet, egyforma polgâri élet és közös ipari érdekek kapcsân kivul a közös viszontag- sâgok is szorosan fûzték egymâshoz a hârom sârosi vârost ; elôbb a huszitâk portyâzâsait, a mohâcsi vész utân az ellenkirâlyok pârtjainak tusakodâsait, majd a vallâsi villongâsok és nemzeti folkelések, a kurucz-labancz harczok minden viszontagsägait kellett elviselniök, s ha tekintjük a bennök fölhalmo- zott, akkor kétségkivûl nagy értéku vagyont és a hâborùskodâs âltal leg- inkâbb megbénitott ipari érdekeket, nem csodâlhatjuk, hogy e vârosok ritkân fejtettek ki hosszabb és makacsabb ellenâllâst, s ennek kôvetkeztében a hadi szerencse vâltozâsâval gyakran urat is cseréltek. A hârom sârosi vâroshoz minden tekintetben legközelebb âllô Kassa és Lôcse szintén csatlakoztak a kôrulmények âltal teremtett szôvetséghez, közös érdekeik megvitatâsa és az iparuzés egyöntetü szabâlyozâsa czéljâbôl az „öt vâros" küldöttei gyakran tartottak közös tanâcskozâsokat is. Az öt vârosnak közös vonâsok mellett is megörzött külön sajâtsâgât csipös humorral jellemzi az a szâllô ige-féle vers, a melyet a XVII. szâzadbol Simplicissimus Dacianus jegyzett föl : „Von Kaschau ungefangen Ez czélzâs akar lenni Kassa szemes, néha tülbuzgö rendôrségére, Eperjes drâkôi igazsâgszolgâltatâsâra, Bârtfa szigorü erkölcseire s kihâza- sitâsi buzgalmâra és Kis-Szeben gunyolödö, megszölö kedvére. Von Eperjes ungehangen, Von Bartfeld unbeweibt, Es Szebenben meg nem szôltak, Ha Lôcsére megérkezik, Szerencsével dicsekhetik.)