Seite - 338 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

338 Az öt város kózóssége a hitújítási küzdelmekben is kifejezést nyert az 1548-ban kibocsátott „confessio pentapolitanáu-ban, a mely az elsó nfcigyarországi protestáns hitvallás volt. A protestantismusnak, melyet már 1530-ban plántáltak be Eperjesre, s mely Bártfán tartotta elsó magyar- országi zsinatát, a XVI. és XVII. századokat betöltö küzdelmei elhatározókká váltak e városok sorsának alakúlására a nevezett századokban s szereplésüket valóban emlékezetessé teszik a hazai protestantismos és a hazai tanügy torténetében. Az eperjesi és bártfai iskolákról már az 1530 és 1540 közötti évekból vannak adataink, a kis-szebeniekröl pedig 1568 óta. Bártfa és Eperjes a külföldröl is hívott be kiváló tanárokat; különösen Stöckel Lénárt volt az, a ki a XVI. század kózepén Bártfa iskoláinak oly hírnevet szerzett, hogy mikor Miksa király egy katholikus fóiskola folállítását tervezte a folvidéken, annak helyéúl egy idóben Bártfa volt kiszemelve. Néhány évtized alatt a sárosmegyei városok nagyobb részókben protestánsokká lettek, a templomok is a protestánsok kczeibe mentek át, bár e birtokállapot a harczok folyamában igen gyakran változott. A XVII. század kózepén már Eperjes- nek is, Bártfának is nyomdája volt, s tekintettel Eperjesnek most már Bártfát túlszárnyalni kezdó kozmúvelódési fontosságára, a felsó-magyar- országi protestáns rendek 1665-ben Kassán tartott gyúlésükón elhatározták, hogy Eperjesen fóiskolát állitanak. Ez volt kiindúló pontja a hires eperjesi kollegium tórténetének, a mely hosszú idón át viszontagságokkal volt teljes, mert bár a rendek hazai és külföldi ónkénytes segélyforrások fólhasználá- sával az építkezést haladéktalanúl megkezdették s a kollegium már 1667-ben tényleg megnyílt és elsó tanulói között magába fogadta gróf Thököly Imrét is: a kormány sok akadályt görditett az intézet létesítése s fejlódése elé; a kollegiumi épület már 5 év múlva a jezsuiták kezébe kerúlt s az intézet egy ideig több más protestáns iskolához hasonlóan vándorolni volt kénytelen. Eperjes a protestantismus fólkarolásaért s még inkább a Thököly föl- keléséhez való szitásaért a XVII. század vége felé sokkal sulyosabban lakolt, mint a másik két társváros. Sobieski lengyel király hadának jobban eilen tudott ugyan állani, mint Szeben, de a Thököly seregének leveretése után csakhamar oly napok viradtak Eperjesre, a melyek e város nevét minden- korra egy rémes emlék megórókitójévé tették. Az elöbb Wallis, utóbb Caraffa elnöklete alatt 1687-ben muködött vérbíróság kinvallatásaihoz és itéleteihez fúzódik ez az emlék, a melyre nézve egy kortárs, az eperjesi kollegiumnak késóbbi, nagy tudományú rektora, Rezik János „Laniena