Seite - 339 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

339 Eperjesiensis" (eperjesi mészárszék) czímú fôljegyzésében maradt fônn a legbóvebb kútforrás. A városházán ma is mutatják azt a pallost, a melyet állítólag ama vérbíróság hóhérja használt, a fó-útcza felsó részén megvan még az a ház, a melynek ablakából Caraffa a kivégzéseket végignézte, s egy kegyes alapító Mária-szoborral órókítette meg azt a helyet, a hol a vérpad állott. A háborús korszak szenvedéseinek betetózéseúl a három várost 1711 -ben borzasztó dóghalál látogatta meg, mely a lakosságnak nagy részét elpusztította. A szenvedett csapásokat Bártfa és Kis-Szeben nem tudta egy- A Rákóczy-ház és más régi épuletek Eperjesen. kônnyen kiheverni; mindamellett, hogy a szatmári békétól egész 1848-ig Sárosmegye és városainak terúlete mindennemú háborútól ment maradt, a két kisebb varos fontosság és népszám tekintetében már ez idóben hanyat- lásnak indúlt. De Eperjes virágzása még jó ideig tartott. A városnak német, tôt és magyar lakossága a múlt század végén és a jelennek elején még ráczokkal és gôrôgôkkel is vegyúlt s a kereskedelemnek addig is üzott ágai mellé fôlkarolta a vászonkereskedést is; a borkereskedés pedig e század elején mind Eperjesen, mind Bártfán nagyon fóllendúlt, míg Kis-Szeben gyümólcséról és szeszgyártásáról volt nevezetes. . 43*