Seite - 340 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

340 A Sárosmegye életét régi idôk óta jcllemzó lengyel vonatkozások külónósen a múlt század második, és e század elsó felében újúltak meg Eperjesen és nyaranta a bártfai fürdóben, a hol a gazdag lengyel fónemesek, hazájukból annak szerencsétlen kórúlményei által elüldózve, szívesen idóztek s Eperjesen a Szirmay és Klobusiczky grófokkal vetélkedve fényúzó életet éltek. Eperjes nagy részben Radziwil herczegnek, a fényúzó kalandornak, kôszônheti szép kálváriáját. Eperjes fontosságát emelte a kerúleti tábla, melyet 1723-ban állítottak fol s mely mellé 1840-ben a váltótórvényszék lépett, azonban a tórvény- kezés újabb szervezésekor az is megszúnt. 1816-ban Eperjes egy góróg katholikus püspókség székhelyévé lett. E mellett a város soha meg nem szúnt a múzsák kedvelt hazája lenni; az evangelikus kollegium ellenében 1673-ban fólállított jezsuita-gymnasium ugyan szintén sok viszontagságon ment keresztúl s gyakran szúnetelt is, de idók folytán a két felekezet kózótti hatalmi kérdés háttérbe szorulásával végre is a nemes verseny lett jelszóvá és folvirágzott a kollegium is, a katholikus gymnasium is, — mely utóbbi a jezsuitarend foloszlása után egy ideig a ferenczrendiek vezetése alatt állott, — s külónósen a kollegium lett egyik gyúlóhelyévé a német szó kedveért a felfóldre menó alvidéki magyar ifjúságnak; itt tanúlt Kossuth Lajos, Kazinczy Gábor, Székács József, valamint kózéletünk számos más jelese; a negyvenes években Petófi, Tompa és Kerényi idóztek itt s keltek egy izben kóltói versenyre is. Petófinek tóbb kedves dala született Eperjesen. A várost minden oldalról virúló kertek, távolabb lombos erdóvel borí- tott dombok és lejtók kórnyezik; láthatárát éjszak felól a sárosi várhegy és a merész kúpalakban emelkedó órhegyek vagy „strázsok", délkelet felól az Epeijes-tokaji hegyláncz legmagasabb csúcsai zárják be ; a délnyugati oldalon sorakozó halmok egyikét festóien koronázza a kálvária, melyról gyónyórú kilátás nyílik; tovább délnek menve a Szent-László-hegy gyógyforrásához jutunk, melynek kózelében az említett három koltó találkozását megórókító obeliszk áll. Gyógyvizekben bóvelkedik Eperjes kôrnyéke. A Szent-László- hegy mógótti vólgyben buzog Borkút forrása, tovább a Tárcza és Szinye vólgye kózótti halmokban az újabban lendúletet vett Czeméte fürdó s a Bártfa felé vezetó út mentén a sebesi fürd'ó. Eperjes keleti oldala az úgy nevezett Tábor-hegyre támaszkodik, a melynek alacsony fennsíkja I. Ferdi ánd idejében Fels Lénárd, késóbb Thókóly hadainak táborhelyéúl szolgált.