Seite - 345 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

345 A bártfai fOrdónek, meíy a város tulajdona, elsó emlitése az 1505-ik évben tôrténik; biztos adataink azonban csak a XVIII. század második feléból vannak felôle, a mikor ott mar egy vendégló, az ú. n. „görög fogadó" állott fönn s e fürdóhely már akkor kedvelt tartózkodó helye volt a lengyel fónemeseknek s azoknak köszönhette hírnevét is. De a megyebeli nemesség- nek is ez volt a nyári gyúlóhelye s rendesen a megye nyári „kisgyúléseinek" székhelye. E század elsó éveiben, mikor a franczia háborúk miatt a német- A demétei kastély. országi fürdók el voltak hagyatva, a játékosok messze foldról is Bártfára jöttek ; ez idótól kezdve a megyei fóldesurak szívesen épitettek nyaralókat a fürdó terúletén. Az 1817-ik évben Bártfa fürdóje s kôrnyéke gróf Dessewffy Józsefnek Döbrentey Gáborhoz intézett „bártfai levelei" által lett emlege- tetté, melyekben a múvelt izlésú és koltói lelkúletú gróf egész elragadtatással szólt Bártfa természeti bájairól s ismertette az akkori életviszonyokat is. Valamivel késóbb I. Sándor orosz czár látogatta meg Bártfát, Bécsból való haza útaztában. A jelen század kózepe táján beállott hanyatlást a hatvanas években újabb lendúlet váltotta fol, midón Bánó, Dessewffy és b. Kloch megyei birtokosok vették bérbe a fürdót. De a vállalkozó bérló-társaságok M. 44