Seite - 347 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

347 De vissza kell immár térnünk Eperjesre, hogy onnan a megye harmadik városát, Kis-Szebent is meglátogassuk. Eperjestôl Kis-Szeben felé éjszaknyugatnak vezet az út, s elöször a sárosi várhegy körul, az úgy nevezett „sárosi rónán" kanyarít nagy varga- betút. Epen a várhegy alatt fekszik Nagy-Sáros nagykôzség, a XIV. század- ban szabad királyi város, mely privilegiumát Zsigmond alatt vesztette el. Idónként megyei székhely is volt; késóbb kincstári, majd Rákóczy-, utóbb Bártfa. Szirmay-féle birtok. A 2.675 lakost számláló helységben csakhamar magára vonja figyelmünket az egykori Rákóczy-féle kastély, most Pulszky Géza tulajdona, melyben II. Rákóczy Ferencz elfogatott; továbbá a hatalmas múmalom-épület, mely teljesen korszerú múszaki berendezésével Sáros- megyének legnagyobb ipartelepe. Tovább haladva Szent- Mihály kozségbe jutunk, a mely a Szirmay grófoknak két — egy XVII. s egy XVIII. századból való — kastélyáról nevezetes; a Tárcza túlsó oldalán levó lejtón látható Osztropataka kôzség Bánó József úrilakával és szép parkjával. 44*