Seite - 350 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

350 szinúleg ugyan az a Vincentius de Ragusa újított meg, a kitól a héthársi templom nagy része ered. Innen kezdve a Tárcza völgye erdóssé, regényessé válik, de a megyei út elkanyarodik itt a folyótól s nyugati irányban Alsó- Szalók mellett Szepes határába lép át. Ennek az útnak mentén fekszik Hamborg kózség, melyet a Berzeviczyektól egy ideig a karthausiak bírtak s ott híres búcsújáró helyet alapítottak; talán ennek romjain épúlt a mai kastély és templom. A Héthársról a Pusztamezón vivó út elóbb a Tárczayak tark'ói várát, aztán Lubotint, a Dessewffyek egyik családi birtokát, s a már szintén említett Palocsát érinti. Itt már a Poprád vize folyik, melynek mentén fólfelé haladva a szepességi Lublóra, lefelé menve pedig meredek erdós hegyek közt Orlón túl a galicziai Leluchowba jutunk. Hogy Sárosmegye tóbbi részeit megismerjük, legczélszerúbb, ha Eperjesról négy irányban teszünk egy-egy útat. Az egyik irány az eperjes- sirokai útvonal, mely a Branyiszkó-hegyen haladván át, a vasútak létesúlése elótt a legnevezetesebb forgalmi útvonal volt Szepes és Sáros között. Ennek mentén, vagy ennek kozelében feküsznek: Ais-Sáros, Zsebfalu, továbbá Kajata, a melyet a környezö falvakkal együtt a XIII. században Bánkbántól koboztak el; Szinye és Szinye-Újfalu, a honnan a Szinyei-Mersék, Berthót és Hedri, a honnan a Berthótyak és Hedryek valók, továbbá Pries, a hol a báró Ghillány-féle, kitúnó renaissance-stiljéról és érdekes sgrafitto-képeiról nevezetes XVII. századbeli kastély vonja magára figyelmünket. Ezzel kórúl- belúl egykorú a szinyei templom, melynek sírboltjába Caraffa egyik áldozatát, Keczer Andrást temették el. A Szinye-vólgy kornyékének kies tájáról fol- említhetjük még az úri lakókkal ékeskedó Jernyét, Izsépet, Klembérket, Szent-Imrét és a tulajdonos családról nevezett Piller - Pektint, továbbá Szinye-Lipócz kózséget, mely gyógyerejú ásványvizén és kovesító czementes forrásári kivúl csepkóbarlangja és vadregényes sziklái miatt is megnevezést érdemel. Siroka elvesztette fontosságát, mióta a branyiszkói kózlekedés csókkent; a délre fekvó Fels'ó-Vitéz az 1831-iki kholerajárvány alatt kitört paraszt lázadásról emlékezetes. Eperjestól délre s csekély távolságra fekszik Sóvár, híres sófózó hely. E három részból (Tót-Sóvár, Német-Sóvár és Sóbánya) alakúlt kózség a három sz. kir. város után legnagyobb s legnevezetesebb helye a megyének. Lakosainak száma (2.739) csak valamivel kisebb Szebenénél. Sóvár néprajzi tekintetben is külön érdekességú hely Sárosban, a mennyiben a „németu-nek