Seite - 358 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

358 egy doboz- és gyermekjâték-gyâr, azonkivûl Livôn egy még a mult szâzadbart alapitott s ma ôblôs és csiszolt uvegekben mintegy évi 30.000 forintnyi ârut készitô ûveggyâr, és Eperjesen egy kâlyha-, meg egy szôvôgyâr. A kâlyhagyârat 1885-ben az eperjesi népbank létesitette, s ma mâr meg- lehetôs sikerrel versenyez a kulfôldi gyârtmânyokkal ; évi termelési képessége 2.000 kâlyha; piaczot szerzett magânak az orszâg tâvolabbi részeiben is és mintegy évi 70.000 forintra rugô forgalmat mutathat fôl. Az eperjesi lendamaszt mûszôvôgyâr mintegy 40 szôvôszéken mindenféle fehérnemut versenyre teljesen alkalmas minôségben âllit elô s gyârtmânyait az orszâgban és azon kivûl is meglehetôs mennyiségben adja el. Kivâlô kereskedelmi czikkei végul Sârosmegyének az âsvânyvizek, melyek kôzûl példâul csak a szinye-lipôczi Salvator-viz évenként egy milliô palaczkkal kerul Eurôpâban s azon tul is forgalomba. A megye gazdasâgi àllapotaira nem csekély hatâssal volt a vasuti hâlôzatnak Sârosmegyére valô kiterjesztése, a mely 1870-ben vette kezdetét; ekkor nyilt meg ugyanis a kassa-oderbergi vasut kassa-abosi szakasza és az Abostôl Eperjesig vivô vonal; két évvel késôbb a pâlyât meghosszabbitottâk Abostôl Poprâdig, majd tovâbb Oderberg felé; 1873-ban pedig az eperjes- orlôi vonalat is, mely Nagy-Sârost, Kis-Szebent, Héthârst érintve Sâros- megyét Galicziâval kôti ôssze, âtadtâk a forgalomnak. Ujabb idôben, vagyis 1895-ben nyilt meg az eperjes-bârtfai vonal, melynek meghosszabbitâsa Galicziâig mâr a kôzel jôvôben vârhatô. Sârosmegye lakossâgânak nagy tôbbsége, vagyis 84 szâzaléka, a katho- likus vallâs hive, és pedig nagyobb részben (53%) a latin szertartâsu, kisebb részben (30%) a gôrôg szertartâsu katholikus egyhâzé ; az âgostai hitvallâsû evangelikusok 8'/,, az izraelitâk 70/0-ât teszik a lakossâgnak. Nyelv szerint a lakossâg legnagyobb része (majdnem 67°/») tôt, kôzel 21°/0 rutén, 7% német és csak 3'/a°/o magyar. Ugy a vallâsok, mint a nyelvek és nemzetiségek megoszlâsa idôk folytân vâltozâsokon ment keresztûl. Kétségtelen, hogy a protestânsok szâma Sârosban a XVII. szâzad utolsô negyedéig arânylag sokkal nagyobb volt, mint most, s a nemzetiségi megoszlâs is tarkâbb volt még e szâzad elején, a mikor a lakossâg kôzé, kivâlt a vârosokban, vendek, râczok és gôrôgôk is vegyûltek ; a nemzetiségek arânyai is eltértek régebben a mostaniaktôl és pedig a magyarsâg javâra. A megyében szerteszét egyes dulôk, folyôk, helységek elnevezése mutatja, hogy ott hajdan magyarok laktak; a XVIII. szâzad elején még Nagy-Sâroson, Héthârson magyar