Seite - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

402 meg a rutének betelepedése a Halicscsal határos megyékbe, Máramarosba, Beregbe és Ungba, s onnét a kóvetkezó századok folyamán lassan halad Zemplén és Sáros felé. Ez a telepedés az egész felvidéken kivétel nélkül kenézek vagy soltészok (Schultheisz) útján tórtént. Szepesben és Sárosban soltésznak, a tóbbi megyékben kenéznek nevezték azt a vállalkozót, a ki az egyes falvak telepítését eszkózólte. A foldesúr engedélyt adott neki, hogy embe- reivel a kijelólt helyre szállbasson, de egyúttal meghatározta, hány telekre való irtást csinálhat. A telkeket a foldesúr bizonyos számú évekig fólmentette mindennemú adózás alól, de ugyanakkor megszabta a késóbbi fizetéseket és egyéb kótelezettségeket. Ez a szerzódés- vagy kenéz-levél azt is kikótótte mindenütt, hogy a telepúlók ne legyenek az illetó uradatom területéról valók. A mint a kikótótt szabadalom lejárt, elkezdódott a megszabott adózás és beállott a külónféle szolgálmányok ideje. Az adózás bizonyos pénzból és a háziállatok és termények tizedéból állott. A szolgálmányok alatt az illetó uradalom vára kórúl teljesítendó munkálatokat kell érteni. így a munkácsi vár verhovinai (felvidéki) jobbágyai tartoztak zsindelyt készíteni, mások leveleket hordani. Egyes falvak külónós szolgálatokat teljesítettek, de külón szabadalmat is élveztek érte. így a csicsvai uradalom orosz-tokaji jobbágyai a Báthoryak csikósai, a mernikiek a csicsvai vár és a varannói udvarház kéményseprói és kályhafútói voltak. Ezért aztán nem is adóztak egyébbel. A kenéz és a soltész rendszerint fól volt mentve a jobbágyi adózás alól s ezt a kiváltságát a telkével együtt eladhatta. Legkózelebb állott hozzá a szabados (libertinus), az a külónben adózni koteles jobbágy, a kit a foldesúr valamely szolgálatáért fólmentett a tartozása alól, de ennek a kiváltsága csak személyre szólt s nem volt eladható. Idó múltával az uradalmak ezeket a fóldesúri tartozásokat a kenézek és idós emberek hit alatt tórtént bevallásai után ósszeíratták, urbariumokba foglalták. E jegyzékeket ósszevetvén a kenéz- levelekkel, azt tapasztaljuk, hogy a fóldesúri terhek idóvel mindenütt emel- kedtek. A szepesi kamara 1571-ben azt írta II. Miksa királynak, hogy a rutének már „mindenu terményükból adóznak fóldesuraiknak és szinte kóz- mondássá lett, hogy a kinek rutén jobbágya van, annak a kamarája is tele vagyon. S a ruténség még sem tett soha kisérletet, hogy ez adózás alól szaba- dúljon. Természetben fizetett, de magának is jutott; ha pedig nem volt termése, fóldesurai látták el gabnanemúekkel. Az uradalmi tisztek tagad- hatatlanúl sanyargatták, innét van, hogy ez a nép ma is ravaszkodással