Seite - 402 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21
Bild der Seite - 402 -
Text der Seite - 402 -
402
meg a rutének betelepedése a Halicscsal határos megyékbe, Máramarosba,
Beregbe és Ungba, s onnét a kóvetkezó századok folyamán lassan halad
Zemplén és Sáros felé.
Ez a telepedés az egész felvidéken kivétel nélkül kenézek vagy
soltészok (Schultheisz) útján tórtént. Szepesben és Sárosban soltésznak,
a tóbbi megyékben kenéznek nevezték azt a vállalkozót, a ki az egyes
falvak telepítését eszkózólte. A foldesúr engedélyt adott neki, hogy embe-
reivel a kijelólt helyre szállbasson, de egyúttal meghatározta, hány telekre
való irtást csinálhat. A telkeket a foldesúr bizonyos számú évekig fólmentette
mindennemú adózás alól, de ugyanakkor megszabta a késóbbi fizetéseket
és egyéb kótelezettségeket. Ez a szerzódés- vagy kenéz-levél azt is kikótótte
mindenütt, hogy a telepúlók ne legyenek az illetó uradatom területéról
valók. A mint a kikótótt szabadalom lejárt, elkezdódott a megszabott adózás
és beállott a külónféle szolgálmányok ideje. Az adózás bizonyos pénzból és
a háziállatok és termények tizedéból állott. A szolgálmányok alatt az illetó
uradalom vára kórúl teljesítendó munkálatokat kell érteni. így a munkácsi
vár verhovinai (felvidéki) jobbágyai tartoztak zsindelyt készíteni, mások
leveleket hordani. Egyes falvak külónós szolgálatokat teljesítettek, de külón
szabadalmat is élveztek érte. így a csicsvai uradalom orosz-tokaji jobbágyai
a Báthoryak csikósai, a mernikiek a csicsvai vár és a varannói udvarház
kéményseprói és kályhafútói voltak. Ezért aztán nem is adóztak egyébbel.
A kenéz és a soltész rendszerint fól volt mentve a jobbágyi adózás alól s ezt
a kiváltságát a telkével együtt eladhatta. Legkózelebb állott hozzá a szabados
(libertinus), az a külónben adózni koteles jobbágy, a kit a foldesúr valamely
szolgálatáért fólmentett a tartozása alól, de ennek a kiváltsága csak személyre
szólt s nem volt eladható. Idó múltával az uradalmak ezeket a fóldesúri
tartozásokat a kenézek és idós emberek hit alatt tórtént bevallásai után
ósszeíratták, urbariumokba foglalták. E jegyzékeket ósszevetvén a kenéz-
levelekkel, azt tapasztaljuk, hogy a fóldesúri terhek idóvel mindenütt emel-
kedtek. A szepesi kamara 1571-ben azt írta II. Miksa királynak, hogy a
rutének már „mindenu terményükból adóznak fóldesuraiknak és szinte kóz-
mondássá lett, hogy a kinek rutén jobbágya van, annak a kamarája is tele
vagyon. S a ruténség még sem tett soha kisérletet, hogy ez adózás alól szaba-
dúljon. Természetben fizetett, de magának is jutott; ha pedig nem volt
termése, fóldesurai látták el gabnanemúekkel. Az uradalmi tisztek tagad-
hatatlanúl sanyargatták, innét van, hogy ez a nép ma is ravaszkodással
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország V (II), Band 21
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország V (II)
- Band
- 21
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1900
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 499
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch