Seite - 403 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

403 igyekszik menekülni a hatóságok legszelidebb kôvetelései elól is, noha naiv fogásain meglátszik, hogy a furfangosság nem természete, de a földesurak nagyon jól tudták, hogy jobbágyaik elszegényedése az ó káruk, azért fótiszt- jeiket hivatalos utasításaikban szigorúan intik, hogy a „szegénységet" ne nyúzzák. S a rutén, a ki ma is hálás és hú ahhoz, a kinél jó akaratot tapasztalt, földesuraihoz is mindenkor hú maradt. A munkácsi uradalom rutén jobbágyai példátlan ragaszkodással viseltettek uraik, a Rákóczyak Kaposvidéki magyar és ungi rutén. iránt. II. Rákóczy Ferencz emlékírataiban maga is az ó húséges orosz népének nevezi óket. Ezért a ragaszkodásért a kamara 1720-ban több vereczkei jobbágyot halálra is vesszôztetett, a krászni-brodiakat (Zemplén- megye) pedig szoros órizet alá fogta; de sem a szenvedés, sem az idó nem volt képes atyjukként szeretett uruk emlékét elfeledtetni velük. A foldesúron kivúl az államnak is adóztak. Ezt az adót az országgyúlés szavazta meg idóról-idóre s a papok kivételével mindnyájan, még a kenézek is, fizették. Csak a latin szertartású fópapságnak fizetendó tized alól voltak a ráczokkal és az oláhokkal együtt kezdet óta fölmentve. A XVI. 51«