Seite - 415 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

415 mellett engedelmes, példásan hú és ragaszkodó. Szereti a szabad természetet, melyet dalaiban, fóleg a juhászdalokban, rajongva dicsóit. Kedélyes, szereti a tréfát, a dalolást, a dinom-dánomot, a tánczot, bár jellemzó táncza nincsen. Vontatott dallamú énekeiben és dalaiban valami sajátos búbána- tosság van, mint a kis-orosz dalokban (duma) általán. Hósi énekei (minók a muszka bélinák) nincsenek, csak népdalai. Dalolni, ze- nélni szeret, de tulajdon- képeni zenéje nincsen, dalai is vólgyenként változnak. Népdalaik rabió-, pásztor-, katona- és szerelmes dalokra oszthatók. Ez utóbbiak kó- zótt ismét vannak fonó-, lakodalmi (látkányá) és alkalmi dalok. Vallását sze- reti, de azért módfelett babonás. Szláv mithológiai maradványokat nem találni náluk, csak egyes pogány nevek: Perun, Valasz, Láda, Dlindá forognak kóztük. Tündéreket, minók a dél- szlávoknál a vilák, nem ismernek, de egyes embe- reknek magasabb erót tulaj- donítanak (hanichmárnik, csarnaknizsnik, vókun). Szokásaikhoz rendkivúl ragaszkodnak, s mindenkor óseik példáit emlegetik. Innét magyarázható szerfólótt maradiságuk. Ezt a tulajdonságukat még nóveli goróg vallásuk, ez a kiilónben is konzervativ vallás, elannyira, hogy úgy látszik, mintha nem is kivánnának haladni. }ól vezetve azonban tanúlékony és tiszta folfogású nép. A rutén tiszteli a felsóbbséget, alázatos az urak iránt, de mint minden róghóz kótótt telepes, ravaszsággal igyekszik kifogni rajtuk. Viszont határ- Rutén (blyácha) leány.