Seite - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

428 a XIV. szâzad utolsô negyedében vâjatta volna a kemény sziklâba. A vâr legfôbb védelméûl a sik mezôn levô kiilerôditése szolgâlt, mely abbôl âllott, hogy a meglâbolhatatlan posvânyoktôl kôrnyezett vârhegy tôvét egy 13 méter széles és 5—6 méter mély mesterséges vizârok vette kôrul, melynek a vâr felôli partjân tizenôt, egymâstôl egyenlô tâvolsâgban épitett bâstyatorony âllott; ezek kôzt fôldbe vert magas, hegyes gerendâkbôl ôsszeâllitott palânk volt, melybe az éjszakkeleti oldalon két bâstya kôzt elhelyezett hidon ât lehetett bejutni. Az ekképen megerôsitett vâr alatti belsô teruleten 88 hâzban lakott a vârôrség. E helyet, hoi egykor II. Râkôczy Ferencz pénzverô rnu- helye dolgozott, jelenleg Vdrfialdnkdndk hivjàk ; a nyugati oldalon pedig, hol régebben vadaskert volt, Vdralja nevu helység keletkezett. 1685-tôl 1688-ig elszântan védte e vârat Thôkôly Imre neje, a hôs- lelkû Zrinyi Ilona, s csupân Thôkôly kanczellârânak, Absolon Dânielnek ârulâsa miatt volt kénytelen fôladni a esâszâriaknak; 1703-ban, II. Râkôezy Ferencz harczainak kezdetén a kuruczok hosszû ostromzârlat utân bevették, s a fejedelem 1706-ban, és a kôvetkezô években az alsô vârat Vauban rendszere szerint annak volt hadsegéde, Damoiseau mérnôkkari fôtiszt âltal megerôsitteté. Egész 17 10-ig szakadatlanû! dolgoztak e'csillagalakû kiszôgel- lésekkel ellâtott sânczokon és fôldtôltéseken, melyek a vârhegy tôvétôl a keleti oldalon 284, délrôl 180, éjszakkelctrôl 250 és nyugatrôl 246 méter tâvolsâgban fekszenek, s hârom-négy méter magasak és 6—34 méter szélesek. A vâr (vagy 130 âgyûval fôlszerelve) még a szatmâri béke utân is két hônapig tartotta magât; csak 1711 jûnius 24-én târt kaput oly fôltétellel, hogy az ôrség fegyvereivel egyiitt szabadon elvonûlhasson. A kôvetkezô idôkben a csâszâri helyôrség az alsô erôditéseket lassanként pusztulni engedte; a felsô bâstyâk és kôrfalak azonban megmaradtak, sôt midôn az 1848/49-iki harczok idején a honvédséga vârat megszâllotta, az alsô sânczo- kat is megûjitottâk, s igy azok maiglan meglehetôs ép âllapotban lâthatôk. 1855. évben a vâr, mint erôsség, megszuntettetvén, épuletei kerûleti fegyhâzzâ alakittattak. Utôbb, 1897-ben mint fegyhâz is abba hagyatvân, a vârat az igazsâgugyminiszter 196.926 forintban megâllapitott értékben âtadta a pénzugyminiszteriumnak a pénzûgyi kormânyzat szâmâra. Erre a czélra azonban nem bizonyûlvân alkalmasnak, most teljesen ûresen âll. Az orszâggyûlésen szôba jôtt, hogy mûzeumot rendezzenek be a vâr helyi- ségeiben, melyek kôzûl Zrinyi Ilona egykori szobâit mostani alakjukban fognâk a mûzeum czéljaira fôlhasznâlni.