Seite - 432 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

432 Rozgyilán túl Szolocsina kôzség, melynek határában a Luhi-Erzsébet és a Luhi-Margit jeles savanyúvízforrások vannak. A Kis-Pinye volgyévcl Polena helységnél Osszenyíló Nagy-Pinye patak vôlgyében találjuk Dombostelek nevú kis falut, melyben érdekes gör.-kath. fatemplom van. Hasonló fatemplomokat különben Beregben másutt is látunk, így a Bereg-Szent-Miklós mellett levó Iglénczen, továbbá Munkács kôzelében Gorondon. A magas hegyek közul ismét Munkácsra térve vissza, innen délre, a Szernye mocsár mellett elhaladva Beregszászba érünk. Beregszász város, a megye székhelye, a Vérke folyó két partján, igen termékeny lapályon fekszik, melyet éjszak felól jó bortermó és timkózetú alaesony trachithegyek környeznek. Az Árpád-házi királyok idejében szászok lakták és Latnpertszásznak nevezték. IV. Béla király a tatárok által 1241-ben elpusztított és elnéptelenített városba új telepeseket szállított s a várost kivált- ságokkal és szabadalmakkal ruházta föl, melyeket 1271-ben az e vidéken többször megfordúlt V. István is megerósített. Nagy Lajos és anyja, Erzsébet, a XIV. században kibóvítette elóbbi szabadalmait, sót Erzsébet itt királyi udvart is tartott. Egy 1507-ki királyi leíratban már így is neveztetik a város: „Civitas nostra Bereghzaz alias Luprechtzaza", mely idó óta régi nevét lassan- ként elhagyogatván, Beregszásznak mondatott. 1566-ban a tatárok fôlégették és elpusztitották a várost, sok lakosát pedig rabságra hurezolták. Majd a munkácsi vár gyakran változott urai, mint a Búdyek, Mágóesyak és Esterházy Miklós sarczolták a lakosságot, melyet jobbágyaik gyanánt tekintettek. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem és Munkács ura kegyesebb volt a birtokába jutott város iránt; ó az iskolák folvirágoztatására is tôrekedett s a protestán- sokat mindinkább gyámolítá, a mint hogy a protestantismus fejlódésekor a városbeliek nagy részben az új hitet elfogadván, az addig Beregszászon fonnállott öt szerzetes rendház is elpusztúlt s birtoka szétfoszlott. 1657-ben az országba berontott lengyel csapatok Munkács fóldúlása után ide is elportyáztak s a várost kiméletlenúl fólégették és fólprédálták. 1686-ban újabb vész érte a várost; nevezetesen Radies András, Zrinyi liona alatt munkácsi várparanesnok, értesúlvén, hogy egy labanez liad Beregszászon tanyáz, hirtelen ott termett s erós kuruez csapatával megrohanván a várost, a labanezokat leverte, miközben a város is nagy károkat szenvedett; a XIII. századból való csúcsíves római katholikus templom is leégett s csak 1839-ben épúlt föl újra, de régi építési szépségei nagy részt tönkre- mentek.