Seite - 443 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

443 A szarvasmarhák minôsége a borzderes s az erdélyi fajok terjesztése óta tetemesen javul, míg a lótenyésztésnél visszaesés tapasztalható. Az itt még nagy számmal tartott hosszú, fürtös szôrû magyar-juh nevezetes kiviteli czikk. Szép számmal tenyésztenek sertést is. A vad állatok közül vadmacska, hiúz, vaddisznó és medve is nagyobb számmal fordúl eló ; van szarvas, óz és zerge is. A ragadozó madarak közt különösen megemlíthetó a fakó keselyií, a kórács és a parlagi sas; az éneklóknek nagy száma élénkíti a kerteket és az erdóket. A sok kisebb-nagyobb folyóban, patakban bóségesen tenyésznek a halak, többek közt pisztráng és az e vidéki külónlegesség, a galócza. Máramarosmegye összes polgári népessége az 1891. évi népszámlálás szerint 268.281 volt, ebból 33.610 magyar, 45.679 német, 64.957 oláh s 122.528 rutén anyanyelvû. A németek nagy tôbbségét a zsidóság teszi, mely héberrel kevert, rontott német nyelven beszél. A német anyanyelvû zsidók száma Máramarosmegyében 45.051-re rúgott, úgy, hogy tulajdon- képeni német az egész megyében nem volt több 4.628-nál. A nemes birtokosok és a városi lakosok nagy része a legrégibb idó óta magyar volt. Az öt korona-város : Sziget, Hosszúmezó, Téesó, Visk és Huszt lakói legnagyobb részt ma is magyarok. A magyarok lakházai csinosak, tiszták és szép kôzségekké csoporto- súlnak. A rutének és románok általában kémény nélküli apró faházakban laknak és szétszórt kôzségekké alakúlnak úgy, hogy a házak sok helyt 200—300 ölnyi távolságban állanak egymástól, nem is említve a hegyek oldalain s tetején messze szétszórt egyes házakat. A németek a XVIII. század második felében Ausztriából és a Szepes- ségról telepíttettek ide tôbbnyire a kincstári jószágokon, bányákban, sóaknák- ban alkalmazandó munkásokúl. Zsidót a XVIII. század második feléig e megyében csak igen keveset lehetett találni, mint bérlót. Régebben a zsidók bevándorlását nagyon gátolta az, hogy a kincstári helyeken meg volt nekik tiltva a letelepedés. A József császár által 1787-ben elrendelt népósszeírás alkalmával a férfiak száma már 1.214 volt; azután fokozatosan szaporodtak. A Tisza-, Visó- és Taracz- völgyi zsidók legnagyobb része Galicziából származott át s mióta a kórós- mezó-galicziai vasútvonal megnyílt, a szaporodás rendkivúl gyorsan halad. A zsidók itt is, mint Beregben, meróben elkülönult társadalmat alkotnak és minden tekintetben sokkal közelebb állnak galicziai és bukovinai fajroko- 5C*