Seite - 453 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

453 nagy része most is ép ; deszka falain régi festmények lâthatok. A tornyabeli egyik harang 1694. évbôl valö; ezt a nép „Räköczy" harangnak nevezi. Innen délnyugatra, a Tisza jobb partjâhoz 3 kilométernyire, Màra- maros-Sziget szomszédsâgâban van a megye egyik legnevezetesebb sôbânya- telepe, Akna-Szlatina nagykôzség, 2.060 lakossal. Ugy a helység, mint a vele ôsszeérô söakna-telep téres fönsikon fekszik, mely lassû lejtéssel ereszkedik le a közeli Tisza szélére. A kôzséget legnagyobb részt kincstâri Vizgàt a bogdinyi völgyben. hivatalnokok és bânyamunkàsok Iakjâk. A fönsik alatt rejlô roppant sötömeg- nek ismert hoszsza 2.160 méter, szélessége 1.700 méter, mélysége pedig ismeretlen. A bânyâk a legrégibb idôkben is mivelés alatt âllottak; az ujabb mivelési korszak 1776-ban kezdôdôtt. Legnevezetesebb a „Miklôs-Kuni- gundaii egyesitett bânya, melynek mélysége 167 méter, s aknàzott terûlete 9.861 négyszôgméter. E bânyâban, melyet egy nagyszerû sô-obeliszk is ékesit, gyakran tartatnak ûnnepélyek. Gôzerovel vontatott siilyesztô gépek szâllitjâk föl és le a vendégeket s a villamvilâgitâs fokozza a szép sötermek fényét. Felséges kirâlyunk is meglâtogatta e bànyât 1852 augusztus 5-én,