Seite - 461 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

461 A Nagy-Agnak a Tiszâba ômlésénél van Huszt vâros a megye nyugati szélén, aTisza jobb partjân. 7-4ÔO lakossal, kik nagyrészt magyarok. E vâros legnevezetesebb épûlete a csücsives reformâtus templom, mely még a reformatio kora el<5tt épult s erös régi köfallal van keritve. E templom sirbolt- jâban nyugszik többek közt az elsö (XVII. szâzadbeli) magyar költönö, bârô Petröczy Szidönia férjével, gröf Pekry Lôrincz tâbornokkal együtt. Nagyon emeli a kôrnyék festôiségét a vâros keleti végén, egy kûpalaku hegyen âllô vârrom. E vâr 1351-ben mâr fônnâllott; a XVI. szâzadban Erdély fejedelmei birtâk. Midôn Schwendi Lâzâr 1567 januârban Munkâcsot elfoglalta, a huszti vâr bevételével is szerencsét prôbâlt, de kudarczot vallott. A Wesselényi-féle ôsszeeskilvés idejében I. Râkôczy Ferenez hiveinek egy része 1670-ben a huszti vâr falai közt talâlt menedéket. II. Apaffy Mihâly minden mâramarosi birtokât a huszti vârral együtt a magyar koronânak adta el örök âron. 1703-ban, midôn II. Râkôczy Ferenez elfoglalta a huszti vârat, Mâramaros egész nemessége csatlakozott seregéhez. A szatmâri béke utân német parancs- nokok kerûltek a huszti vârba, mig elvégre az 1776. oktöber 25-én kiadott rendelet kôvetkeztében a vâr végkép kiürittetett, âtadatvân az örök enyé- szetnek. Romjai még most is festöi szépek. E romok között irta a halha- tatlan Kölcsey epigrammâinak egyik legszebbikét „Huszt" czimalatt, melynek végsorai szerint a szellem igy szöl a költöhöz : „Honfi, mit ér epedô kebel e romok ormân, Régi kor ârnya felé visszamerengni mit ér? Messze jövendövel komolyan vess össze jelenkort, Hass, alkoss, gyarapits s a haza fényre derül!" Ugocsamegye. Ott, a hol a nagy Alföld termékeny rônâi véget érnek és az Erdôs Kârpâtok vadregényes, erdôboritott bérezei kezdôdnek: Bereg, Szatmâr és Mâramaros megyék kôzé beékelve fekszik a kis, csak 1191 négyszôgkilomé- ternyi terjedelmû Ugocsamegye. Egyike azon teruleteknek, a hova honfoglalö öseink a Névtelen Jegyzô szerint legelöször jutottak el s telepedtek le, és innen vonûltak aztân tovâbb a nagy Alföld felé. A tatârjârâs a megye lakos-' sâgânak legnagyobb részét elûzte, kiirtotta. E nagy pusztitâs lezajlâsa utân szâszokat és szlâvokat telepitettek az üresen hagyott helyekre. Ugocsamegye aranykora az Anjouk idejébe esik, a mikor Nagy-Szôllôs gazdag és tekintélyes