Seite - 463 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

463 ritkábbak, a hegyek halmokká szelidúlnek, míg végre teljesen eltúnnek s a lapályos vidék a nagy Alfóldbe olvad át. A hegyek két külón csoporthoz tartoznak. Az éjszakkeleti hegycsoport a máramarosi trachit hegyek legdélibb nyúlványa, a keleti hegyek pedig a szatmári Avas-hegység folytatásai s általában a kózép és alacsony hegyek kózé tartoznak; a legmagasabbak is csak 827, illetóleg 878 méternyire emel- kednek. Nevezetesebbek a Nagy-Szóllós keleti oldalán, 568 méter magas A nagy-szó'llosi kastély. Feketehegy, a Kis-Rákócz kózség mellett emelkedó, 878 méter magas Tupoj és a Tiszától délre húzódó Avas hegységnek Siroki Verch (805) és Frosin nevú (827 méter magas) hegycsúcsai. Az ugocsamegyei hegyek fóleg trachit és rioüth kózetból állanak. Sok helyütt találnak porczellánfóldet, kitúnó, cserép- edénykészítésre kiválóan alkalmas szürke és vórós agyagot. Szórványosan elófordúl arany és ezüst Nagy-Tarnán ésTurczon, a hol minden jel arra mutat, hogy ott valamikor nagy bányászat volt. Jó minóségú barna széntelepeket sok helyen találunk, így külónósen a rákóczi, tarnai, turczi és kirvai hegyekben. A megyét a Tisza derékban szeli majdnem két egyenló részre. A Tisza itt hajdan rendkivúl bóvólkódott halakban; ma is fognak még galóczát,