Seite - 471 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

471 magasabb részeket bükk- és tolgyerdók rcngetegei borítják; kózben kies vólgyek szeldelik a hegycsoportokat; e vólgyek már bejáratuknál elárúlják a mélyükben rejló természeti szépségeket. A háttérben kopár fensíkok és égnek emelkedó hegyormok kózótt a havasok világának komor pompája uralkodik a tájék fólótt, melyról Petófi Sándor azt írta, hogy olyan szép, mintha az ó képzelete után alkotta volna a természet. Az avasi és gutini hegylánczolat s az erdélyi határhegység vízválasztó gerinczei által határolt terúletet nyugat felól a Szamos vize választja el Szilágymegye éjszaki részétól és a szatmári síkságtól. A három hegyláncz és a kórnyék legnagyobb folyója tehát zárt fóldrajzi egységúl külóníti el Nagybánya és a Kereszthegy délnyugatról nézve. ezt a darab fóldet a szomszédos terúletektól, a nélkül, hogy ez ónállóságot külOn elnevezés is jelólné. A vidék egyedúli kózós vonása az a sajátosság, melyet hegyei kól- csónóznek neki. Fóldtanilag vizsgálva, az Avasság rokon a Gutin aljához sorakozó nagy hegycsoportokkal, melyeknek gazdag ércztartalma az ország éjszakkeleti bányavidékét a hazai bányászat egyik legnevezetesebb terúletévé tette. De külsóleg egészen más alakjuk van az avasi alacsony hegyeknek, mint a Kóhát nagy, széles fensíkjainak és a Gutin sziklás bérczeinek. A bányá- szatnak semmi nyoma nines Kóvár hegyvidékén, hol a talaj a bányavidékétól egészen külónbOzó geologiai alakúlás jeleit mutatja. E vidékek lakossága is úgy származásra, mint életmódra és gondolkozásra nézve egyaránt külón- bózik egymástól. A Szamos nyugati hajlásától Nagybányáig terjedó lapályon és a Lápos termékeny vólgyében magyarok és oláhok mívelik a fóldet,