Seite - 479 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (II), Band 21

479 valaha virâgzô bânyâszat székhelye volt. Nagybânya és Felsôbânya kôzôtt Girôd-Tôtfalu érdemel figyelmet, Zsigmond idejébôl szârmazô rômai kath. és magas tornyu csinos gôrôg kath. templomâval. Ezt az elolâhosodott kôzséget Omechin Jânos nagybânyai polgâr 1408-ban a Nagybânya vâros âltal fôn- tartott Szent Miklôs-kôrhâznak adomânyozta; most I. Lipôt adomânyâbôl a nagybânyai minoritâk birjâk és jôvedelmébôl rendhâzuk mellett hat ôreg asszony részére berendezett âpolôhâzat tartanak fônn. A bânyavârosoktôl dél felé esô erdôs, dombos vidéken, fol egészen Kapnikbânyâig, a lakossâg legnagyobb része olâh. Az itteni aprô falvakban legfôlebb az olâh és rutén vidékeken sajâtos fatemplomok vonjâk magukra az érdeklôdést. Lacz/alu kôzelében, hol ujabban nagy kupolâs gôrôg kath. kôtemplom emelkedik, a kincstàr az egyszeru, de csinnal berendezett bajfalusi furdôt tartja fônn. Az egykor kùlôn vârmegyeként szerepelt KHvdrvidékét a Lâpos, a Kapnik és a Berszô vize tagolja vôlgyekre s a Lâpos és Szamos talâlkozâ- sânâl elterûlô lapâly kapcsolja ôssze a szatmâri siksâggal. Egykori fô helye, a kiïvâri vâr, a Lâpos felsô folyâsânak szuk vôlgyében 407 méter magas hegyen emelkedett. A Nagy Lajos korâban épult buszke sasfészekben a mohâcsi vész utâni idôkig Drâg olâh vajda megmagyarosodott ivadékai, a Drâgfiak laktak. A Drâgfi csalâd kihalta utân a vâr és uradalma Jânos kirâly, majd az erdélyi fejedelmek kezére jutott. Apaffy Mihâly zâlog czimén Teleki Mihâlynak adomânyozta. A kôvârvidéki keruletet ekkor iktattâk az erdélyi vârmcgyei tôrvényhatôsâgok sorâba, s a fôispâni tisztet fôkapitâny czimmel kezdettôl fogva kevés kivétellel a Teleki grôfi csalâd tagjai viselték. A vârat 11. Râkôczy Ferencz szabadsâgharczanak leverése utân, 1713-ban pusztitotta el Rabutin tâbornok, az erdélyi katonai parancsnok; ma mâr romjai is alig lâthatôk. A kerulet székhelye ezutân Nagy-Somkùt volt. Ez a kis, de biztatô jôvôju mezôvâros, a Berszô partjân, 1.300 fônyi olâh és mintegy 1.000 fônyi magyar lakossâgâval, mint a gilvâcs-nagysomkuti szârnyvasut végâllomâsa, és alig félôrânyira a nagybânya-zsibôi vasût hosszû- falusi âllomâsâtôl, két irânyban van ôsszekôtve a nagy forgalommal. A Nagy- Somkut kôrûl terjedô hegyes-dombos vidék falvaiban és a Lâpos és Szamos mentén elterûlô siksâgon tôbbnyire olâhok laknak; szigetekként vannak kôzéjûk beékelve Sdros-Magyar-Berkcsz, Katalin/alva és Ko lté reformâtus magyar kôzségek. A Lâpos vize Szurduk-Kdpolnoknâl kiszabadulva a hegyek kôzûl, csakhamar talâlkozik a czikôi szorosbôl éjszaki irânyban haladô Szamos