Seite - 14 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

14 Más természetú folyó a Boszna. Ennek a felsó folyása kevésbbé rohanó, és egyenletes, mérsékelt sebességú folyását továbbra is megtartja. Ilidsénél, Szerajevo kozelében, az Igman-hegység tovéból buzog ki dús forrással és szintén csaknem pontosan a délvonal irányában haladva, 275 kilométernyi út v után Samacnál levó torkolata felé csak lassanként csöndesedik meg az esésc, s több nagyobb mellékfolyót folvéve Modriénál már 180 méter szélességú folyóvá nó. Ezeti mellékfolyói: jobbról a Miljaíka a Sarajevskopoljében, a v Krivaja Zepíén alúl és a Spreía Dobojnál; balról a Lasva Janjici kozelében és az Usora Dobojon felúl. Legutolsó és legnagyobb mellékfolyója a Szávának Boszniában a Drina, mely 464 kilométer hosszú út után 300 méter széles torkolattal Raíánál ömlik belé. Ez a folyó a montenegrói hegyekben eredó Piva és Tara patakok- nak a bosnyák határon Humnál való egyesúléséból keletkezik; érinti Török- országot is a novi-bazari szandsákban ercdö Cehotina és Lim mellékfolyókkal; s végúl Szerbiát, melynek a Drina Visegradon alvil határfolyója. Balparti mellékfolyói mind bosnyák terúleten erednek. Boszniának említett öt nagyobb folyója elágazásaival együtt szabályosan kifejlödött mederbeñ halad. Felsó- és kozépfolyásuk többnyire szúk mederben szorong, mely csak helyenként szélesedik ki csekélyebb lapályokká. A bosnyák kozéphegységen való áttorésekben a folyómedrek gyakran szúk szorúlatok fenekén vannak, a melyek némelyike tájképi szépség és nagyszerúség tekin- tetében az Alpesek leghíresebb szúk hágóival teheto égy sorba. Mind az öt folyó utolsó negyede-ötöde már a Száva felé lassanként ellapúló halmos vidékre esik. A Száva felé közeledve a völgyek tobbé-kevésbbé kitcrjedt, a Száva mellékével osszeolvadó, nagy termékenységú síkságokká tágúlnak. A Boszniá- ban még máig is gazdag erdóállománynak köszönhetö, hogy a folyók áradásai szabályos lefolyásúak s ezzel egyszersmind az is, hogy káros kiontések nem tórténnek, a milyenek a Száva lapályainak egyes részeit látogatják. A fó vízválasztó déli és nyugati karsztos lejtóje az Adriai tenger felé hanyatlik alá. E tengerból 19, illetóleg 5 kilométer hosszaságú partszegély tartozik a kleki enclavékban és a Sutorinában Herczegovinához, melynek többi részét a dalmata partvidék választja el a tengertól. A vízkeringés hatalmas szabályozója, az erdóség, ezen az oldalon csak gyéren és szórványosan borítja a többnyire kopár és szakadékos talajt. Itt az esózések vizeit mind a kózet üregei és hasadékai nyelik el, s ha azok a föld alatt nem találnak a közeli tengerpartig vezetó útat, hatalmas források alak-