Seite - 22 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

22 tartanak. Ha tehát az ember e szárnyas útmutatók nyomain átlép valahol a határt alkotó Száván, kezdetben csekély külonbséget talál az itteni és az éjszaki szomszéd ország nóvényzete és állatélete kózott. Az utóbbi két évtized erós múvelódési tórekvései is nem egy jellemzó állatfajt fosztottak meg létfeltételeitól, mint példáúl épen itt, a Száva vólgyében, a gém-telepek gyónyópú lakóikkal együtt majdnem teljesen eltúntek s csak a teríílet keleti szógletében, a Drina torkolatánál találtak számbavehetó menedéket. A súrú cseijés erdók (dubrave) kiirtásával szintén majdnem végkép eltúnt innen a vadász embernek oly beeses nylrfajd'x s. A vidék alfóldi jellemét azonban megórzi mindenütt a fehér gólya és a fekete kánya ; a Majevica, a Vuójak, a Motajca és a Kozara elóhegyei pedig hullámzó lombos-erdeikkel már a tovább délen kezdódó kózéphegység hirdetói. Gazdag 3z- és elég jó «jytí/-állományukról nevezetesek ez erdók és a félig vad sertés egész nyájak- ban turkálja keresztúl-kasúl a mély talajt. De a farkas is elég nagy számban tanyázik itt és ki-kiveszi dézsmáját a legeló nyájakból; az emberre azonban e vidéken soha sem válik veszedelmessé. Inkább veszedelmesek itt a hamis juhászkutyák , melyek ereje és hatalmas termete külónben esodálatra méltó. Áradás idején természetesen az egész Száva-vólgyet számos, olykor valóban tóméntelen vízi madár népesíti, a mi ismét a réti-sasnak (Haliaetus albicilla) s más szárnyas és négylábú ragadozónak ad gazdagon terített asztalt. Mikor késóbb az ár elvonúl, és a berkek elkezdenek zóldelni, nagy számban jelennek meg a kedves vándor és a nyári énekes madarak. Csattog ekkor a fülemüle a bokrokban mindenütt, pirreg a nádi tücsokmaddr (Locustellá luscinioides) a lápos helyeken, turbékol a sok gerlicze az erdókben, és este felé a nem messze fészkeló erdei szalonka kvarrogását hallani. Mennél tovább halad az ember dél felé, annál kevesebb síkfóldet talál. Az erdós kózéphegyek állatvilága egyre súrúbben mutatkozik. Az erdó bori- totta hegyoldalnil a fekete gólya szárnyal le a vólgy aljára, hogy kedves eledelére, a fürge pisztrángra szert tehessen, a vdndor sólyom pedig, mint a nyil, a vad galamb seregei kózé csap le zsákmányért. A ñapos lejtókón már itt találkozik az ember a fólbidgyedt orrú vesze- delmes homoki viperával (Vipera ammodytes), a magasabb helyeken pedig a kurta kígyónak (Pelias berus) egyszínú, fekete fajváltozatával. A fólebb kóvetkezó tólgyesek zónája nem sok sajátosságot nyújt; termé- szetes azonban, hogy a szakadékokban számos vaddisznó tanyáz kivált télen. Nappal a fák koronáján a tnókus süróg, mely az egész országban csak fekete