Seite - 23 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

23 színben fordúl eló, éjjcl pedig a falánk nagyalvó pele (Myoxus glis). A felsóbb magaslatokat már fenyvek koronázzák és ebben van a magyarázata a sokkal változatosabb állati életnek. Itt dürög legkorábban a délezegfajdkakas (Tetrao urogallus), és ugyanabban az idóben jelzi a tavasz kôzeledtét a sok harkály kótogása. A harkályok között a fekete harkdlyon (Picus martius) kivúl találunk egy jellemzó balkáni formât, a helléii harkályt (Picus Lilfordi), még pedig elég gyakran. A tiszta vizú hegyi patakok mellett a vízi rigó (Cinclus aqua- ticus) úzi vidám játékát, az ágakon pedig a czinkék ôrôkké zsibongó népe örvendeztet bennünket. Egészen más az állatélet az emberi lakások kórnyékén : épen itt érvé- nyesúl és épen itt túnik leginkább szembe a kelet kôzelsége. Az ember és az állatok cgyüttélése ugyanis bensó, és az állatvilág, hála a mohamedán hitnek, a legrégibb idóktól a mai napig változatlan maradt; — a Korán e tekintetben sokkal többet használt, mint a mai államoknak összes madárvédó tôrvényei. Csak az utóbbi évek múvelódési munkája háborította meg észrevehetóen e patriarchalis állapotot; mindamellett Bosznia legnagyobb városai sem vesz- tették el a maguk ide-oda szállingó csóka-váykt ; Szerajevo kertjeiben még nyugodtan építi kitapasztott kosár-fészkét a csorg'ó szarka , és a tolakodó mezei ver/b kényelmeskedik még az új épúletekben is. Csak az elvadúlt kutyák és a nagy hollók túntek el végkép a nagyobb városok kôrnyékérôl, mert kedves tanyáik, a régi török vágóhídak helyén immár mai kori berendezések vannak. Dél felé kezdett vándorútunkat folytatva, látjuk, hogy a hegytömegek folyton magasabbra tornyosúlnak, az erdók mind súrúbbekké válnak és egybe- függóen mind nagyobb-nagyobb terúletet borítanak : ezek Kôzép- és Déli Boszniának tulajdonképeni óserdei. Majdnem úgy látszik, mintha itt gyér volna az állati élet, holott épen itt, és nem is sejtett számban él az ország állatvilágának leghatalmasabb alakja, a medve , habár igen nagy terúleten szét- oszolva. Természeténél fogva jóindúlatú és leginkább nôvényevô ugyan, olykor-olykor azonban mégis megrémíti a pásztorokat, a kik azután a ható- ságok és valamennyi kiállítható vadász kôzremûkôdésével mindent elkövetnek, hogy a szegény maczkót a hivatalos díjjal egyetemben kézrekeritsék. De sok más állatot is rejt Bosznia titokzatos óserdeje. Sótét árnyékában napközben is elég gyakran mutatkozik a különben oly ritka vrali bago/y (Syrnium uralense) és itt-ott a torpe kuvik nak (Glaucidium passerinum) — Európa legkisebb bagolyfajának — a süvóltó pirókéhoz hasonló szavát is hallani. Este ismét a gatyds kuvik (Nyct'ale Tengmalmi) szólal meg e vidé-