Seite - 26 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

26 reggelenként a szirti-fogoly (Caccabis saxatilis) berregése, meg a havasi sziirke- begy (Accentor alpinus) kedves éneke. A hol a fonséges hegvi táj közepette terjedelmes fútermó térség, fcnsik, legeló van, nagy számban lakik ott a vak vakondok (Talpa coeca), mely a közönseges vakondok módjára túrást túrás mellé emel egész sorjában, a meddig a szem ellát. Némikép az ürgét helyettesíti ez itt, mely e terúletról teljesen hiányzik. A komoki vípera (Vípera ammodytes) a lapályokra és Herczegovinára szoritkozik, a hegyek között ellenben a hurta kígyó vagy keresztes viper a (Pelias berus) a gyakori, sokféle színváltozatban. A több kígyók kozúl az Aesculap-kfgyót (Coluber longissimus) és a koczkás siklót (Tropidonotus tesselatus) említhetjük meg, mint leggyakoribb és sokszor óriás példányokban elófordúló fajokat. Mint messze éjszakra kerúlt elöörs, egyes hegyi völgyekben még a gd'rög b¿ka (Rana graeca) is honos. Ha eddig fóképen a kOzépeurópai állatvilág alakjaival találkoztunk, teljesen megváltozik a kép, mihelyt Herczegovina foldjére lépünk. Az éghajlat- nak, az állat- és novényvilágnak nicditcrrán jellemvonása van itt, még pedig annál szembeötlöbben, mennél közelebb esik az illetó vidék a tengerparthoz. A külonbség mind tájképi, mind állatfoldrajzi tekintetben olyan nagy, hogy minden útazónak és pedig az évnek minden szakában szemébe ötlik, ha mindjárt csak a vasúti kocsi ablakából tekinthet is körul. Még a vizekben is szokatlan, csak e vidékeken honos halak laknak, nevezetesen két kiváló pisztrángfaj; azután, mihelyt a fold alá búvó folyók és a karszti idószakos vizek terúletére lépünk, egész sorát láthatjuk az érdekes barlangi kis halaknak, melyeket a lakosok súrú szemú selyemhálóval fognak és izletes ételúl esznek. A Narenta alsó vidékén, meg az Utovo tó vizében legfontosabb hala a lakosságnak kétségkivúl az ángolna , melyet olykor igazi díszpéldányokban fognak. A teknós-békák közül a melegebb vidékeken nagy számával agörög tekn'ós-b/ka (Testudo graeca) túnik itt fol; a mocsári tekn'ós- béka (Emys orbicularis) egész Bosznia mocsaraiban is elófordúl; ellenben a kdspi tekríús-béka (Clemmis caspica) a Szutorina patakra szoritkozik. Két helyen (Met- kovié és Ljubuski mellett) már a barlangig'ótét (Proteus auguinus) is kimutatták. Igen nevezetesnek kell mondanunk a gyíkok rendjét, és nem kevésbbé a kígyókét. Kiválóan feltúnó e részben egy nagy lábatlan gyik, a seltopusik, itt a nép nyelvén blavor (Ophisaurus apus Pali.). Ambár teljesen ártalmatlan, kígyó alakú nagy termetével gyakran félelembe ejti a tudatlant. Még érde-