Seite - 29 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

29 (Oedicnemus crepitans) kisérteties szólása árúlja el jelenlétét. A hol a víz bósége valamivel dúsabb nóvényéletet hoz létre, nevezetesen a hol fák is nónek, azonnal új madárfajok járúlnak ezekhez : így a gyönyöruen énekló dalos poszáta (Sylvia orphaea Temm.), a selymes poszáta (Sylvia Cettii), és, kivált a szólókben, az aranyos kucsmás sdrmdny (Emberiza melanocephala Scop), mely minden útazónak épen úgy okvetetlenúl szemébe tünik, mint a vizek partján tarka színekben pompáz6m¿hész gyurgyalag (Merops apiastcr L.). Mosztár kertjeinek báját legnagyobbrészt épen tollas lakói adják meg: a csattogó fülemüUk , a fecsegó gezék (Hypolais olivetorum) és a kaczagó gerliczék (Turtur risorius), melyeket a törökök egyenesen szenteknek tartanak. Egészen különbözök az eddig lelrt tájaktól lakóikkal együtt s mintegy külön kis világot alkotnak a hcrczegovinai blatók, vagy mocsaras tóvidékek. Majd mindegyik ilyen blatónak sajátos képe van: egyesek, mint pl. a mosztári blato, teljesen sík víztúkrók; mások ellenben, mint pl. a nagy Utovo blato, legnagyobbrészt buja nóvényzettel vaiinak benóve és így sok vízi madárnak szolgálnak igen kedves költöhelyul és menedékúl. Fó czéljokat a blatók télen töltik be, a mennyiben tóméntelen moCsári és vízi madárnak adnak kellemes téli szállást. Igy torténik, hogy a mosztári blato nyílt víztükrén télen majd minden évben száz meg száz éjszakról való Siiekes hattyút (Cygnus musicus) találni, az Utovo tó halbeli gazdasága pedig idónként még a borzas gádbiyt (Pelecanus crispus) is ide csalja legközelebbi lakóhelyéról, a Skutari-tóról. De az európai madárvilág ez óriásain kivúl itt silróg-forog a vadkacsák és vadludak legkülönbözöbb fajainak egyveleges serege is, a melyek közul mint legritkábbakat, bár majdnem minden télen megjelennek, a koralcsórú üstökös récztt (Fuligula ferina) és a kékcsórú bütykös rScztt (Erismatura leucocephala) említjük meg külön. Legszebb eleven ékességóket csak tavaszkor, a gémek ide vonúlásával kapják meg e vidékek. Az Utovo tó még ma is dicsekszik a kis kócsag (Ardea garzetta L.), az üstökösvörös- és szürke ge'vi (Ardea ralloides Scop., purpurea L., cinerea L.) telepeivel; a torpe kdrókatona (Phalacrocorax pygmaeus) is nagy számban csatlakozik kóltéskor a gémekhez és a tájképnek mindenütt bizonyos jellemzö külsöt kölcsönöz. A szabad víztükrot ezer meg ezer fekete szárcsa és búbos vöcsök (Podiceps cristatus) népesíti; a szárcsa az, mely a réti sast és kivált a lármds sast ide csalja. Gazdag zsákmányra találnak itt ezek, valamint más szárnyas és négylábú ragadozók is. A hol a vízben álló fúzbokrokon keresztúl-kasiíl nó az éles sás, egész éven át hallik a selymes