Seite - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

u sárga harangvirág díszlik, mely kivált az amúgy is gyérebb nóvényzetú balpart sivárságát enyhíti. A vólgy itt keskeny szorossá szúkúl óssze, melyben mély szurdokokon át nagy nehezcn kanyarog a Boszna vize. A hegytetókón a lombos erdót már a mindkétfelól egyre kózelebb nyomúló sziklás ormok fenyvesei kezdik fólváltani. A sótét hegyszorosokban szúntelenúl sivít a góz- kocsi sípja, mert a pálya mindúntalan ide-oda kanyarodik. A kocsikban sótét van, s mikor végre megáll a vonat, egy mély vólgykatlan fcnekén vagyunk, a melyet egészen elfoglal a Boszna medre és a vaspálya tóltése. A meredek hegyoldalak fóldjét a diófának valóságos erdei kótik meg. A hegyek zárt gyúrúje kózepette, a liová csak ritkán süt le egész a vólgykatlan fenekéig a nap, egy leomlott sziklaromokból alakúlt kószálon áll Vranduk szúk eróssége. A folyó hullámai nyaldossák a szikla tóvét, melyet vakmeróen egészen a szakadék széléig sorakozó sárga agyagkunyhók óveznek. Zordonan néz maga kóré az ódon várhegy. Mint a vólgy teljes eltorlaszolóját s felsó Bosznia kulcsát mindenkor sokat emlegették és gondosan órizték. A hajdani bosnyák királyoktól kezdve minden hadvezérnek, le egészen kornnkig, számot kellett vetnie Vrandukkal; és a sors szeszélye még sem engedte, hogy itt valaha komolyabb ütkózet tórtént volna. Igy e legfenyegetóbb erósségnek egyszers- mind a legjámborabb múltja van. Régenten elítélt kadikat hurczoltak fogságra ez idylli erdei magányba, s a várudvar mély kútjába ólték Oszmant, ki meg akarta volt szóktetni a várkapitány szép leányát, Leilát, de rajta vesztett. Váraknál ez mindennapi tórténet. Vranduk nía sem tóbb kis falunál, s nem sokat lendített rajta vaspályája és országútja, mely alagútban megy a hegyen keresztúl. A vandruki hegyszorúlatból meredek lejtók kózt jutunk ki, melyeknek falain hóolvadáskor zuhatagokban omlik le a télvíz. A hegyek tágabb kóft vonnak Zenica naposabb vólgye kórúl, melyben a városka, mint már neve is mondja, úgy ül, „mint a szemfény a szemgolyóban". Az ipari szorgalmáról, kivált szónyegeiról régóta ismert ó-város csak olyan, mint a legtóbb bosnyák helység; a vásárnegyed, a íarsija, piaczi fabódéival, melyek fólé a mecset karcsú minaretje emelkedik, s kóróskórúl a szilváskertek kózé eldugott, szabálytalanúl épúlt lakóházak : ez minden, a mit róla mondhatunk. De a tágas térségen kórós-kórben Üj-Zenica néven fontos új ipartelep épúlt, melynek fólvirúlását a kedvezó helyzeten kivúl a vidék fában való gazdagsága, a nagy vasbányakerúletek kózelsége s végúl a televényfóld-réteg alatt húzódó dús barnaszén-telepek segítik eló. Igy keletkezett e helyütt a szénbányák nyomá-