Seite - 52 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

52 mellett mindenkor kielégítette ez az útazó népesség szükségleteit. A török uralom alatt ennél több nem is kellett, ellenben a két évtizeddel ezelótt ide is bevonúlt nyugati világ azonnal korszerú szállókat és száz meg száz vendéglót varázsolt eló. Addig mindenik mahalának megvolt a maga kis konakja, a mclyben az útasokat az illetó városkerület lakóinak koltségén vendégelték meg, ha ugyan nem olyan házba szállottak be lovastúl, szolgástúl, a melyen a szemük legelöször megakadt. A keleti vendégszeretet fölöslegesckke teszi a fogadókat. Az elsö ötven év alatt a boszniai helytartók teljes igyekezetükkel töre- kedtek a fóváros follendítésén. A bosnyákok mindenha jámborok és istenfélók valának, bármily vallásfelekezetúek voltak is, és szerettek kegyes alapítvá- nyokat tenni. Igy keletkeztek régebben a nagy számú kolostorok, templomok, iskolák, közutak s egyéb kozhasznú intézetek és alkotások. E jellemvonással számot vetettek az oszmánok, s míg egy részról természetesen minden keresztény intézményt kiirtottak, más részt az új bosnyák mohamedánoknak templomokat s mindenféle jámbor alapítványokat ajándékoztak nemcsak a fóvárosban, hanem országszerte is, és ez alapítványok kozúl sok a kozjóllétre szolgált, nem pedig csupán a mohamedánoknak. Igy Szkender bég jó ivóvízzel látta el a várost, midón az éjszakkeleti hegyekben, a várkastélyon folúl fakadó Mosíanicát szabályozta, mely az erósség és a Carsija alatt fodött csatornában foly s a város kozepén a Miljackába ömlik. E múvet csak nem rég helyettesí- tették egy nagyszabású újabb vízvezetékkel, mely azonban szintén a Moscanica „nemes vizéu-ból táplálkozik. A balparti kisebb vízvezetékeket, melyek immár foloslegesekké váltak, szintén akkoriban kezdték el építeni, s a Megara patak- ból, meg a gonosz Bisztrikból látták el óket vízzel. Ez utóbbi a Trebovié hegynek egy hasadékából a Latin-hídnál lévó torkolatáig mindúntalan szikla- tuskókat górdít le, melyekkel szúntelen fenyegeti a kornyék házait. E víz- vezetékek megalkotásának emlékezetét órzi a nagy kaszárnyától a Miljackával egyközüen a Szkenderija-hídig vezetó „Terezija" útcza neve is, a mi annyi, mint vízmérleg; itt ugyanis egy víztorony mérsékelte a facsöveket szét- feszítéssel fenyegetó víz nyomását, mielótt azt tovább adta. A „dicsóséges" Ghazi-Huszref bég, a ki harmincznégy évig kormányozta mint vezér Boszniát, az erdókbe menekúlt keresztényeket visszaédesgette Szerajevo Városába és határába, hogy a hasznavehetó munkáskezek számát velük is szaporítsa. Megengedte a katholikusoknak, hogy a Miljacka jobb partján, a Begluk átellenében kis templomocskát építsenek maguknak. Ott is