Seite - 54 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

54 és csak századunk kôzepe táján, Lattasz Omer pasa kormánya idején viradt jobb világ a zsidókra, a kik tôle tóbb szabadságot kaptak és a városban valu teijeszkedés jogát is megszerezték s ezt mindjárt nagy mértékben fôl is hasz- nálták. Megtekintésre méltó a város nyugati végén, a Borak-dombon lévô temetójük sajátszerú alakú sirkôvei miatt. A keresztényeknek ugyan nem voltak meghatározott városrészeik, mindazonáltal a régi viszontagságos és zavaros idókben szorosabban egymás mellé tômôrûltek ôk is, s kórúlbelúl az új gôrôg-keleti templom, a melynek nagy, feltûnô épûlete az ôtvenes években emelkedett a Ferencz József-útcza kûzépsô részén, volt a nyugati határa a Huszref bég alapította keresztény városnak, kôrôtte pedig szorosan zárúló ôvként sorakoztak egymás mellé a mohamedánok mahalái, vagyis kerúletei. A czigányok, komédiások, a ruméliai zaptiehk és a tôbbi csôcselék számára künn a város elôtt a Seik-Magribi-mahalát jelôlték ki tanyáúl. A keresztények támogatásával és a fóldmíves lakosság segítségével Huszref bég csakhamar folvirágoztatta a városban a kereskedelmet és a kéz- v mûvességet. A Carsija megélénkûlt s benne a kûlônféle árúsok és mester- emberek kûlôn-kûlôn ház-sorokban telepedtek le, egyre sûrûbbé tômOrûlô litczavonalakat és kôzôket alkotva, melyek a Kelet tarkán hullámzó életével népesûltek be. Ez idótájt szervezkedtek sztambuli mintára a czéhek (esznafok) is, melyek mind máig megvannak ; s habár az utolsó hadjárat ôta elvesztették zászlóikat és lôfarkaikat, melyekkel azelôtt a vezérek elé szemlére és kirándú- lásaikra kivonúltak, s egyéb régi szokásaik gyakorlata is megszúnt már : azért még ma is megvan minden czéhnek a maga, kûlônféle jogokkal fôlruhàzott elóljárósága ; továbbá még ma is él az a jámbor szokás, hogy minden czéhbeli az Isten segítsége mellett a maga czéhe ôrszellemének, „piru-jének oltalmába ajánlja magát, mikor a boltját kinyitja. Idô haladtával nem egy mesterségnek alkonyúlt le a csillaga, így a fegyverkovácsoké és a szûcsôké ; ellenben a vendéglósók (ekmekdsi és mehandsi) és a kávésok (kavedsi), meg a szatôcsok (bakali) üzlete újabban nagyon fôllendûlt. Ma a Carsija harminczkilencz czéhet számlál. Szerajevónak e belvárosa egyáltalában csak kevéssé változott az idôk folyamán, s az éjjeli ôrôk (pazvandsi) mint hajdan, még ma is végig Otôgetik furkós botjaikkal a hepehupás kôvezetet (kaldrma), hogy kótogásukkal a tolvajokat elriaszszák, s még 1878-ban is az általános riadalom elsô jele az volt, hogy bezárták a boltokat. Nappai azonban békeség idején csak úgy hemzseg v a zsibongó sokaság a Carsija útczáin. Kikiáltók, teherhordó állatok, árúsok