Seite - 56 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

56 nyugszik Szerajevónak az új korszak alatti elsö polgármesterc, Musztafa Fadil Pasié bég is. Az udvart kórúlzáró falak egy'ik fülkéjében egy dervis kuporog s az elötte álló, súrún lefátyolozott félénk fiatal leányka számára aligha nem szerelmeslevelet ir. Az udvar szógletében a szólóindákkal befuttatott falú népiskolából, a mejtefból ^ihallatszik a tanúlók tompán zsongó kántálása, jámbor idyllként vegyúlve a falakon túl zajongó vásári zsivajba, melynek fülsiketító lármáján is túlharsog a minaret tetejéról a muezzin imára hívó szózata. Az udvarban még különben elég látnivaló van; egyebek közt az útczasarkon álló óraszoba (muvekithana), a melynek mind a négy falán számos mindenféle óra függ, hogy minden arra menó megláthassa, hány óra van; továbbá a vízmelegító kályha, mely telen tíz medenczét lát el meleg vízzel; aztán az arsin-kó, mely a kereskedóknek a hiteles igaz mértéket mutatja; s végúl a mauzoleum, a hol a mecset alapítójának hamvai nyugszanak, ki egy Montenegro elleni hadjáratban esett el Drobnjaknál s ott is volt eltemetve mindaddig, míg az anyósa, a valide-szultánnó, ki nem eszközölte a czetinjei vladikánál, hogy porait ide szállíthassák. Most itt nyugszik nagy tiszteletben a melléje temetett Murad bég vajda szomszédságában, kiröl azt tartja a hír, hogy Huszrefnek a fia volt, csakhogy az atyja rejtegette, mert, mint szultán- leány fiának, féltette az életét. Drága szövetek borítják a két koporsót, melyeken egy-egy turbán látható azon módon csavarva, a mint a megholtak életókben kedvelték. Alacsony olvasó-állványok elótt a koránból imádkozók kuporognak, s a lenge szelló, mely a madarak csicsergésével együtt a sírkertból ide belebben, meg-meglobogtatja néha az olajmécsek pislogó lángocskáit. Szerajevo vidéke, az úgy nevezett Sarajevsko polje, a szó tágabb értelmében még szintén a városhoz számítandó, a mely e legyezó alakban elterúló síkon lassan mind jobban terjeszkedik. A ñyugaton hátrább vonúló hegylánczok e mezóség határán teljes félkort alkotva, mintegy tóból látszanak kiemelkedni. A szerajevói mezóség az év minden szakában más-más képet ölt. A mily szegények ugyanis víz dolgában a kórúl lévó hegyek, ép oly gazdag e részben a síkság, melyet számos folyó, ér és patak öntöz. Epen ezért tavaszszal és nyáron is, mikor a körötte emelkedó hegyek koszorúja élettenúl mered a perzseló nap hevében, a mezóségen még mindig üdén és buján virúl a nóvényzet. A víz-erek partjait áttórhetetlen súrúségú kúszónóvények, fúzek és sás szegé- lyezik, s kivált a Dobrinja vize helyenként egészen el-eltúnik a rája borúló mocsári novények súrújében. A halakban szerfölött bövölködö vizek hálózata