Seite - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

62 De mint hajdan, ma is nemes vérú lovak patái dobognak a völgy aljának legelöin; mint akkor, ma is nagy birkanyájak ögyelegnek a lejtök mész- göröngyei között. Mély kútakból kell számukra a vizet meríteni, mert a karsztos tolcsérek a fölszin minden vizét irígyen magukba szürcsölik. Glasinachegyi híres édes szénával megrakott lovak karavánjai haladnak elöttünk, s köröttük vígan ugrándoznak a pajkos csikók. S habár ma a ritka, hüvös levegón és a fátlan síkon át messzire elhallatszóan csendúl meg a sokolaci templom kis harangja; habár a kornyék szálas komor lakói szláv nyelvet beszélnek: mintha a Glasinac orma fölött még mindig Ott lebegne az öshajdan szabad illyr világának mélabús emléke; mintha ezt az emléket szólaltatná meg a hallgatag pásztor is kettós furulyáján, melynek bánatos dallamában is régmúlt idók haza járó lelke száll felénk. A Glasinac várszerú ormának csipkés falait és tornyait a fensík dél- nyugati végén álló Romanija-planina alkotja, mely a fensík felól csak a látókórt szegó csekély emelkedések alakjában túnik föl, de a körötte lévó mély völgyekböl annál fenségesebb. Mintha valami óriási óseró egyetlen hatalmas sziklából faragta volna ki, úgy mered hegyes szögben kikönyökölve a volgymélyedések folé. Sima, helyenként kiugró sziklafalainak felsó széle két helyütt a planina csúcsmagasságait jelöli. Minthogy még épen az erdööv határa alá esik, öserdei fenyúk zúgnak öblös karszt-tOlcséreiben, melyek közt egész tömkelege van a barlangoknak és búvóhelyeknek, úgy, hogy még a helylyel ismerös is könnyen eltéved s óráliig körben bolyong a tájon, a Starina Novak nagy monda- és dalkoszorújának e színterén. E mondák és dalok hósét tekintették a Planina délszláv vitézei mintaképüknek, a kalandos Hajduíina megalapítójának. A Drina vidske. — A Ranjen óriási sánczolatán túl is a boszniai redós hegység zöld palástú lejtóit, szakadékokban tova csórtetó gyors vizeit, mély völgyeit és magasba tornyosúló bérczeit láthatni. Az emberek lakóhelyei sem igen különböznek az amott látottaktól, s a Drina felsó vidéke, a „Podrinje", mégis egészen sajátszerú táj, melynek a világtól elzárkozott délkeleti csöndes zugába a Rigó-mezó küldi üdvózletét a folyóvizek által. Az ormokon düledezó órházak, a szúk völgyekben görög-keleti templomok és kolostorok romjai állanak; ugyanitt kegyeletes folírású sirköveket találunk, melyeket a hajdan mohamedánná lett nemesember állított a keresztény valláson maradt szüléinek, és olyan remeték barlangjain akad meg szemünk, kik még többi társaik sanyarú életét is nagyon kényelmeskedónek tartották. Itt van a szerbek nemzeti hósének,