Seite - 70 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

70 a Konjski-grobot (ló-sír), melynek kúpja alatt a monda szerint Szent Száva kedvelt paripája nyugszik. Tórok és osztrák-magyar katonák állanak itt órt a kóves Kovaí-planinán, a hajdani Ráczország bejáratánál. Itt megfordúlunk s megint a Drina mentén haladunk lefelé a vólgybe. A Rzavának a Drinába torkollásánál félig fák kozé rejtve áll ViSegrad városka. Ortoronyként emelkedik fóléje a rom koronázta Starigrad sziklakúpja, s a vele átellenben meredó Butkova-Stjenával együtt a bajjal járható szikla- szoros végét jelzi, melyból a Gorazda felól érkezó Drina tajtékzó hullámai elótórnek. S épen ott, a hol a folyó a szorosból kilép, hogy azon túl széles mederben büszkén hómpólyógjón el Visegrad elótt, kózepe felé emelkedó tizenegy csúcsiven nyugszik a száznegyven méter hosszú kóhíd, melylyel a nagy hírú Mehmed Sokolovié pasa nagyvezér szülófeldje iránti szeretetból a várost valaha folékesítette. Sokat is tud a nép e büszke építményról regélni és énekelni, s benne ósszpontosúl Visegradnak a kózép-kortól az újabb idókig minden nevezetessége, melyre mint a Szerajevóból Konstantinápolyba vivó nagy kereskedelmi és hadi út egyik fontos állomása méltán szert tett. E neve- zetességére vallott a keleti fénynyel folszerelt karaván-szeráj is, melynek a jobbparti hídfó egyenesen neki vezetett s a mely ma már majdnem teljesen eltúnt a fóld színéról. < A szép kúpokat és lejtóket, melyek a Visegrad alatti hegységból a Drináig nyomúlnak, a folyón lefelé haladtunkban mind szeszélyesebben hasadozott falak váltják fol, és a rétek, mezók s majorok kózott tova suhanó zóldes folyó megint vad hegyi patakká válik és zúgó morajjal szókik alá a sütét mélységbe. Az út majd sziklalépcsókón vezet le a hús habok mellé, majd meg a lejtóket megkerúlve folkanyarodik a toronymagas sziklapárkányok keskeny szélére, melyek fólott panaszos hangon vijjog a keselyíí. Staribrodnál, e régi révállomáson jobbra egy kerek sziklatorony emel- kedik s rajta áll Hrtare várroni. A „Prokleta Jerina"-ról (elátkozott Ilonáról) szóló regét a folyó hajósai e helyütt solía sem mulasztják el újra meg újra elmondani. Hogy miért „elátkozott" ama Jerina? Hát mert megfogta sokak átka, a kik solía sem nevezték ót másként. Nem szenvedhette az urát s egyre idestova járt-kelt az országban s mindenfelé várakat épített. Valóságos isten- csapása volt a szegény parasztnépre. Némely jobbágy annyi ideig szolgált a robotjában, hogy mikorra haza kerúlt, bólcsóben hagyott gyermeke addigra már felnótt s az apja meg sem ismerte. Látjátok ott a Hrtare sziklafalát? Lehet vagy háromszáz róf magas és négyszáz róf széles! S azt darabról darabra