Seite - 72 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

72 kellett oda fôlhordani. Okôrrel oda fol nem juthatni. Hát kecskék hátára kôtôzték a kódarabokat, vagy embersor adogatta kézrôl-kézre. A vakolatot pedig tojásfehérjével keverték, külonbcn nena volna olyan szilárd! Igy tôrtént itt, Dobunjban, Praíán és Klotjevacon, Zvornikban és mindenütt ama száz helyen, a hol a „ gôrôg asszonyu épittetett . . . . S aztán mire mindcz a sok vár? Minek állíttatta óket? Jerina minden erólkódése hiábavaló volt, s ezért sûjtja ôt a nép átka, melynek gyermckesen tódító és színczó képzcletében a hajdan hatalmas úrnó mindinkább valami undok rémalakká torzúl. Valósággal l>edig a Cantacuzenek családjából való szerb fejedelemnô volt ez a Jerina (egyházi íratokban Jelenának is nevezik), s szendrói Brankovics Gyôrgy despota felesége. Nagyon okos és erós lelkú asszony lehetett, a ki az ura helyett sokszor intézte az ország ügyeit. A szerb birodalmat, melyhez akkor Keleti-Bosznia s benne Zvornik, Vlasenica, Srebrenica, Visegrad, Rogatica és Cajnica is hozzá tartozott, két oldalról nagy veszedelem fenyegette, s igy a nép egész erejét meg kellett feszíteni, hogy az országot erós várakkal meg lehessen védeni. Erre emlékszik homályosan a nép még ma is, és ezért tulaj- donitja Keleti-Bosznia minden várát Jerinának, jóllehet nem mind ó építtette. Ugyane Jerinát 1456-ban a saját fia, Lázár, trónraléptekor megmérgezte, s a „proklet" (elátkozott) jelzót alighanem akkor kapta, de csak „az Istentól elhagyott", „szerencsétlen" nó értelmében. Ma már azonban csak átkozódva emlékszik meg a nép a zsarnok úrnó kóvetelte sulyos áldozatokról. A Starogorske-Stjene balparti oldalfalai mentén tovább haladva, messze a Drina szorosa mógótt kibukkannak a szerb határhegység egymás mellé sorakozó fóbb csúcsai : a Kis- és a Nagy-Gostilja, a Janjac, a Vlasinita-Glava és a két ormú Nagy-Stolac. Ennek a Drina felé nézó széles lejtói mindúntalan újabb meg újabb csúcsokba szóknek fól, míg végre a szogletkó gyanánt emel- kedó Stolovac sima, félkór alakú falai egészen a Drináig érnek. Ezeket meg- kerúlve, derékszógben keletnek kanyarodik a Drina; egyszerre a balpartján is meredek falak nyomúlnak melléje s ÍO—12 méternyi szúk mederbe szorítják a folyót, mely zúgó órvényeket alkotva rohan át a keskeny szorúlaton. Itt a hírhedt Slap, a tutajosok réme, magas vízállásnál egészen járhatatlanná teszi a folyót. Viszont a néhány kilométernyivel nyugatra lévó PripeCki Slap a vízból háznyi magasságig kimeredó szirtjeivel és a víznek rohamos esése miatt alacsony vízállásnál fenyegeti nagy vcszedelcmmel a hajósokat. Igy bizony a Drinán minden évszakban csak nagyon ügyes és gyakorlott hajósok járhatnak ; s mégis csak az épen nem veszélytelen tutaj az egyetlen kôzlekedési eszkóz,