Seite - 74 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

74 a melylyel a Drina minden zege-zugába el lehet jutni, mert a Slaptól kezdve a folyó partjai teljesen járhatatlanok. A kép vadregényességét még fokozza a szilaj ¿epa, melynek fekete sziklamederben csillogó zöldes habjai a Podzepljének medvék lakta vidékéról • v r jóve, a balparton a Drinába szakadnak. A Zepa zuhatagszerú torkolata fölött magasan emelkedik egy ódon török híd csúcsíves boltozata, melynek szétmálló partí pilléreit a rájuk folfutó nóvényzet kötözi újra egybe. A helyi monda szerint annak a mesternek a legénye vállalta magára nagy merészen e híd építését, a ki a visegradi hídat emelte; s mikor a híd büszke íve készen állott, az írígy mester boszúból levágta tanítványának a két karját. A keskeny sziklaósvény a tetóról lefut a hídhoz s aztán megint mere- deken neki vág egyenest a Javor-planinának, a melyen át a legrövidebb út Srebrenicába vezet. Hegyen-völgyön, 1.500 méternél magasabb csúcsokon keresztúl, a milyen a Zep, melynek oldalából a Zepa fakad, hullámzik itt elóttünk az erdóség rengetege. Itt a vízben bóvelkedó húvós Studena Gora v vég nélküli fensíkja és a Zepa szakadozott vidéke, melyen a fekete fenyú 50 méternyi magasságra és derékban 120 centiméternyi vastagra nó. Belát- hatatlan vadászterületein nem ritka a med ve, a vaddisznó és a siket fajd. A Javor-planinán órákhosszat küszködik az ember a súrú bozóttal, míg egy-egy erdólakó mohamedán foldmíves szegényes kunyhójára akad. A csúszós, köves, gyökerekkel benött ósvényeken sok helyütt a vihar ledöntötte fák keresztben fekvó törzsei is nehezítik a járást-kelést. A gyér erdei tisztások rétjein csak ritkán mutatkozik a legelészó vad, melynek keresztúl-kasúl futó nyomaival azonban mindenfelé súrún találkozunk. A nagy erdókerúlet legkeletibb határán van a zergékben bóvelkedó lukai szakadék. Félórányira Lukán alúl a Drina partjai már egészen függó- leges falak, melyek közt mint valami csatornában folyik a víz. Azonban a boszniai part hegyoldalai szeszélyes változatossággal megint zöldelö kúpokká és csúcsokká tagolódnak. Ellenben a szerb parton tovább is változatlan meredekséggel húzódnak a helyenként ezer méternyire is emelkedó falak, melyeknek felsó szélén sivár, téres fensíkok kezdódnek. E falak árnyában két sziklacsúcs tetején áll két szomszéd várrom : Klotjevac és Gjurgjevac. Talán itt is tartózkodott s lehet, tovább is idózótt ama nyugtalanúl bolyongó Jerina várúrnó, kiról e tájon egy igen jó ízü szilvafajt neveznek, a melyet állítólag ó ültetett. Ószszel a klotjevaci vár alja mindenütt kéklik a sok szilvától, és a szétmálló mésztól fehéren csillogó falak között szorgalmasan fózik a