Seite - 76 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

76 bokrokkal és nagy virágú bogáncscsal benóve az óriási illatos diófák árnyé- kában. Vranjkovinánál a partmenti vetéseket egyszerre a Drina mellé nyomúló magaslatok szakítják meg, melyeknek palakózetéból tetemes magasságról rohan lefelé egy patak. De tovább a kiszélesedó folyó mentén megint messze a DrinaCa torkolatáig folytatódnak a nyílt dombvidék kies képei. A Saska rjeka, vagyis „szász folyócska", a Drina medrébe való szaka- dása elótt kevéssel egy kies vólgytágúlásba ér, melynek kózepén valaha Domavia városa állt, a bosnyák ezüstbánya (Bosna Argentina) telepe. Itt a csak néhány évvel ezelótt kiásott nagy római gyarniat romjai kózótt járunk, mely, mint maradványai mutatják, nem lassú hanyatlással pusztúlt el, hanem rógtónósen hagyatott el. Ma az igen szegényes kis Sasa falu van a helyén, mely a kózép-kori szász bányamunkásoktól kapta nevét, kiket a ragusai szár- mazású kereskedók Srebrenicában annyira szorongattak. A mély vólgykatlan- ban mai napság egy kis zúzómalom kalapácsa dolgozik. Ismét hegynyergeken és gerinczeken át juthatunk Kvarak hegyszorosába, a hol ezüst- és ólom- tartalmú érczeket kutatnak a hatalmas lejtókón. Itt folyik a Crvena rjeka (vórós patak), melynek sárgásvórós iszapos vize a nagy oker-telepektól kapja színét. Parti óbleiból fakadnak az arzenikum-tartalmú források, melyeknek gyógyító erejú vize „Guber" néven egy egészen korszerú berendezésú toltó- helyról elég gyorsan kerúlt világforgalomba. Szúk erdós vólgyben morajlik a Mala Kiselica szintén hatalmas okertelepek, a Krizevica mentén Srebrenicán alúl terúló mezóség elótt, a hol egy okergyár kéménye füstólóg. S itt áll ím elóttúnk Srebrenica maga is, az „ezüstváros", de nem igen látszik a nevét igazolni. Mély bevágás fenekén, a melyet elszigetelt várhegye még szúkebbre szorít, szétdúltan és szanaszét szórtan kuporognak a házai. A hegyoldalakról a záporpatakok mossák le elég gyakran, a folyó partjain meg ennek meg- megáradó hullámai fenyegetik és hordják is el nem ritkán a házakat, melyek ilyenformán alig tudnak valahol biztonságban meghúzódni. A Krizevicán két régi kóhíd ívei hajlanak át. Azt, hogy a kózép-korban oly nevezetes kereskedó- és bányaváros volt, ma már csak a számtalan régi salakhalom mutatja. Napjainkban már semmi érczet nem olvasztanak a városban. A szegényes házakban, leginkább csak a nók, tartós fajtájú szónyeget, vásznat, fekete nemez- posztót s még sok egyéb kiskereskedelmi czikket készítenek. A nagy dohány- beváltó hivatal pedig arra figyelmeztet bennünket, hogy Srebrenica kerúlete Boszniának legtóbb dohányt termesztó vidéke. Az új kórházban meg arról értesúlünk, hogy a Drina mentének jóindúlatú, szerény és kevéssel beéró lakos-