Seite - 77 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

77 sága, melylyel fóleg az élénkebb, verekedó kedvú herczegovinaiak szeretnek évódni, kivált ¡tt Srebrenica kómyékén csenevész, elsatnyúlt és golyvás fajta. A hol az erdózúgás teljesen megszúnik s utoljára merúlnek mélyen a Drina hullámaiba a partszél szakgatott szirtjei: ott a folyó egy elóre kónyókló sziklatuskót ív alakban megkerúlve a szerb feldre tér át. Divié-wtk híjják e helyet, s aligha nem a „divno" (csodás) szó rejlik a nevében. S nyomban tornyok, várfalak és roskatag épúletek tómkelege emelkedik ki a víz túkréból Zvomik. s kúszik fol az esótól, széltól porhanyóvá mállasztott sziklás lejtón, s mintegy az éjszaki várkapu szúk ívezete alól, mely a partszélen áll, ki a szabadba torekszik, szólóindákkal befutott kis házait a folyó mentén keskeny hosszú sorba rendezve egy ódon városka. A túlsó szerb parton is falomladékok emel- kednek a buja zóld lombozatból. Amott Kis-Zvornik áll, mely két évtizeddel ezelótt még Boszniához tartozott; a büszke vár maga pedig az ósi Zvomik, a melyért valaha nem egy kemény tusát vívtak a tórók császár hadai. Mesébe illó kép s a Rajnavidék lantosait is dalra lelkesíthetné. A górog Jerina asszony csak az alsó sótét erósséget építette, a melyen az út megyen át. A régi templom tornyáról, melynek alapfalai még máig is láthatók, „Zvonik"-