Seite - 79 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Bosznia és Hercegovina, Band 22

79 fogadjàk, melyeken több bôvizû mellékfolyôcskâval gyarapodva, a „Soli" (sôvidék) nevû, zöld domblânczok szegte termékeny vôlgyben halad tovâbb, mely a tulajdonképeni Bosznia bôlcsôjének tekinthetö. S a Soli ma az orszâg iparuzô kerûlete, melynek jellemzôje a gyârkémények és a gôzkocsi füstje. Dolnja- Tuzla (Alsö-Tuzla ; tiiz törökül sö) igen kiesen fekszik a Spreda egy mellékvizének, a Jala pataknak mentén, magaslatok köreben, de itt a tâj szépségében valö gyönyörködesünknel jöval nagyobb az az érdeklôdés, melyet a fold méhének szinte mérhetetlen kincsei fölkeltenek. A vàrosnak mind a két végén egy-egy pâlyaudvar van, melyeket a vâroson keresztül futö sinpàrok kötnek össze. A väros részei egy-egy nagy ipartelep kôré lâtszanak csopor- tosülni. Az ûj épûletek és terek, mint a stilszerû épitményektôl szegélyezett Appel-tér, mely a tartomàny megszâllâsa utân lerombolt citadella helyét foglalja el, szintén némi figyelmet keltenek ugyan; de mégis jöval becsesb ékességei a vàrosnak a benne magasba emelkedô fûrô-tornyok, melyek a fold nagy mélységébôl az értékes sösvizet szâllitjak fol. A kis Tuzlât szinte tegnapröl mâra kiilônféle ipartelepek széles öve nötte körül, melyek ma teljesen euröpai gyârvâros kûlsejûvé teszik. Keleti szélén van a söfözö és a nem kevésbbé fontos nagy Kreka kôszénbânya. Benne szâmtalan târnâban és aknàban ôriâsi mennyiségû fekete gyémântot âsnak ki a fold gyomräböl, s a szenet a bânya sajât vasûtjân szâllitjâk a tuzlai keleti pâlyaudvarra, a „Szénbânya" nevû âllomâsra. A bânyavâllalat kiterjedt foldszinti épitményei és a munkâstelepek egész kis vàrosrészt alkotnak maguk- ban. A Tuzla körüli mezôség lâgy foldjén üjabb meg ujabb iparvâllalatok gyârai sorakoznak : itt egy szeszgyâr, amott serfôzô, emitt téglaégetés, odâbb gözmalom, majd szilvaaszalö, s mind a legûjabb berendezésu. Mindenfelé füstölgö gyârkémények, iparvasûtak, munkâshâzak. Dolnja-Tuzla végâllomàstôl közepes dombvidéken àt iparvasût vezet a nagy siminhani sôfôzôhôz, a honnan kocsiûton gyorsan a még szintén Tuzla kôréhez tartozö Gornja-Tuzla (Felsô- Tuzla) falucskâba érilnk, melynek magas deszkakeritések és szilvâskertek kôzt rejtôzô hâzai szintén nevezetes sôsforrâs kôrûl épûltek. Tuzla vidékét azonban a nyugat felé tartö vasûtvonalon sem mindjârt liagyjuk el. Elérûnk a Jala torkolatâig s ott a nagyon morotvâs SpreCa vôlgyébe. A Lukavac melletti kis égerfa- és tölgyfa-ligetek azonban ma mär nem olyan keresett vadàszterûletei tôbbé a kacsâzôknak, miöta itt egy hatalmas gyâr- kémény pôfékel, zavarva a kies tâj idylli csôndjét. A tuzlai sösviz kedveért itt is egy gyârtelep emelkedett, mely ûgy nagysâga, mint tôkéletes mûszaki